2577

Az untitledeknek csinálok itt helyet.

Jével való kapcsolatommal kapcsolatban, tudom még fokozni, két dolgot jegyzek le. Egy. A szeretet guru kép, amelynek megfeleltettem. Avagy kivé leszek veled. Férfi téged még így nem szeretett, mondtad. Persze, hogy ennyire szeretlek, hiszen engeded. Mondtam. Kivé leszel velem. Egyes számú gestalt mantra. Mi egymás mellett gyerekek vagyunk, te ezt tudtad? És itt jön képbe a kép. Kettő. Portimão a szín. “Our motivation for seeking an imago match is our urgent desire to heal childhood wounds.”

Azt még el kell mondanom, hogy Mo Yan szörnyen jól ír. Mondom mindezt úgy, hogy két fordítással odébb volt szerencsém olvasnom. Miatta persze mandarinul azért nem tanulok meg. Miért nem?

Figyelj! Figyelek. Szeretnék úgy élni, hogy. Sokat vagyok egy helyben, és a sok egyhelybenlevések mellett hosszabb időkre elutazom. Legyen egy bázis, hogy ahonnan és ahova. Térbeli és időbeli kapaszkodó és struktúra. Kell és kellő idő pihenésre és inspirációra. A pittám és vatám egyben es egybensúlyban tartására. Szeretnék úgy élni, hogy. Módszeresen találok pénzt. Fedezem a szükségleteim. Azzal foglalkozom, amivel szeretek. Írok, festek, zenélek, meg zenét hallgatok. Hallom?

Na hallod! néha azon kapom magam, hogy mintha valami ünnepnapra várnék, hogy betegyem a Föllakzoidot. Mert amellett, hogy valamiféle irót, öregem én állandóan zenét kurálok. Még a lasztefemre is visszamentem, nehogy fölöslegesen hallgassak ám!

Tegnap Dé asszongya nekem, hogy de vigyázzál, már beleírtalak a forgatókönybe. Érted, ő beszél nekem írásról! Mindketten a saját levünkben főztünk.

Reklámok