Az van, hogy kiskoromban mindig csak nézegettem, hogy a korim milyen szépen kanyarítja a betüket, és sóvárogva gondoltam rá, hogy majd egyszer én is, én is úgy, ha felnőtt leszek végre, erre hát közben nem felnőtt lettem baszki! a betűket mégsem kanyarítom sehogy, dehogy még az ovódába sem kell vinni, pedig úgy mondanám már neki, hogy nézd, azok ott hattyúk.

Közkívánatra, leginkább terápiás célzattal persze, ideírok. Már megint itt tartok!

Advertisements