csókolom levest szeretnék elvitelre,

Van az a fickó, amelyik az oroszlán szájában. A városban szerte az óriásokon látni. Furcsa lehet saját magát, mikor a villamoson a piacról, két teli szatyorral, egyikben a zöldségek, másikban a banán turmixnak, ahogy az oroszlán foga lágyan belevájódik a fülébe. Tátott szájjal, persze, vagánykodik. Ügyes volt a grafikus, gondolja, alig látszik, hogy vérzik közben. Elég unalmas élete van egyébként a fickónak. Hülyére keresi magát, persze. Hetente egy fellépése van, amúgy semmit nem csinál. Piacra jár rendszerint, mustrálja a hentesnél, lángost eszik. Dohányt már nem szív. Néha esténként pedig felveszi a vasalt ingét, nyakkendőt köt, lehúz egy felest, van hogy kettőt, és beleteszi az oroszlán szájába. Nem fél tőle, úgy sem lehet semmi baja. Adtak az oroszlánnak is annyit, hogy az alig bírja nyitva tartani. Régen hallott egy fickóról, amelyiknek végül az oroszlán rácsukta. De az már rég volt. Amúgy benne van. Most az ő feje is, de ilyenkor nem kell erre gondolni. Mindjárt tapsolnak és mehet haza. Otthon megiszik még egy szilvát, aztán lefekszik, holnap reggel korán megy a csarnokba.