„azhogy tevagy nekiaz ablaka világra az nagyonkemény”

De hogy miért az hogy megsimogatod az arcát és már csillog a szeme, hogy egyszer lányok hadd legyen már, hogy engem simogattok és én sírok, hogy a huszonöt éved hölyeségét végre már feldolgozd. Élni kell nem sírni, írni, mit tudom én. Itatni kell a lányt. És vele inni. És kész. Az a baj csak, amikor a lány jobban bírja, mint te. Mindegy. Ebben a kéróban még úgy sem hánytam.