Elfogyott a szendvicsem, adsz egy haryt?

Most, hogy már a blogomat – szép csendben – átalakítottam családregénnyé, álljon itt a következő epizód, amelyben Athina vesz egy monitort úgy, hogy azt még sohasem látta élőben, és persze mást várt a lelkem. (És neki van boltja, te jó ég!) Aki ennyire csacsy, szerintem annak legközelebb tényleg nem az Edigitalban kell vásárolnia, de máshol sem, küldje le anyut tejért–kenyérért, és majd reklamáljon nála. Lassan egy éve lesz, hogy a szóban forgó üzletben én is vettem egy monitort, igaz, nem is ASUS-t, és igaz, én megnéztem azt vásárlás előtt. Olyan annyira, hogy az eladó kollégával és L-lel közösen hárman kukkeroltuk a képernyőt képpont hibák után kutatva, és amikor találtunk egyet, a fickó szó nélkül hozta a következő monitort a raktárról. Azóta sincs kutyabaja. Hogy az üzletszabályzatukkal ellentétes magatartást tanúsítanak, az valóban kellemetlen, és ezen a ponton teljesen jogos a drága fogyasztó álláspontja, de vajon nem lett volna mindez elkerülhető, ha termék vásárlása előtt először megnézzük, hogy mit is veszünk meg? Bírósági határozat ide vagy oda, mégis az idő – kincs. Megelőzés, komám, anyád neked nem mondta?