Várakozol csak bazmeg, mint Rozi a moziban

A keresőkutya jelzett. Mert a keresőkutya az olyan. Állat az. Jó a szimata, vitathatatlan. Mert hát csukja be a szemét, vagy fülit, egyből kétségbeesetten tapogat, hogy merre–meddig. Vagy hát nézze azokat. Azokban a hatalmas automobilokban. Beléje ülnek és máris megszűnik körbe a világ, száguldoznak, hajtanak csak, pedig néhány méterre az orrok előtt megy át. Tudja, amelyiket tegnap a híradóban is mutattak. A szerencsétlen pedig még a zebrán is ment át, azért mondom én. Az állat az más. Az állat, kérem, a legnagyobb sötétben is tudja, hol a helye, nem lehet ám azt félrevezetni, a fenét. Amit az kiszimatol, abban biztos lehet. Hát ha meg mégis tévedne, azt mondják rá, úgy is az csak egy állat. Meg hát, tudja hogy van ez. A felelőség. Egy kutyát mégsem fognak meggyanúsítani, hogy félre akarta vezetni a hatóságot. Á. Valami svindli van, elég ha csak előveszik a kutyát, és rákenik a balhét. Amilyen jószívű az meg, még csóválja is hozzá a farkát. Onnantól pedig az Isten se mossa le róla az egészet. Így volt ez most is, hallja. Az a kettő, amelyik három évet kapott. Aztán most meg kiderítették, hogy mégsem ők voltak. De hát, tudja, hogy van ez. A keresőkutya jelzett.