Mek-stíl taszkmenedzsment Linux alatt

Kiba-dock az, ami használhatóvá teszi a linuxos deszktopot, ha engem kérdezel. Nem mintha amúgy nem lenne használható, meg minden, de kiba-dock nélkül elég kényelmetlen Linux alatt dolgozni, öregem. Mindeddig a kiba-dock legfőbb jellemzője az volt, hogy bugos (ezért is nem mertem róla posztolni, nehogy a Hippi kipróbálja), drpixel repójából már néhány napja (mire nyájas Olvasóm ideér, már lesz hete is) tölthető legfrissebb RPM builddel viszont a program határozottan megbízhatóan működik. Alapfunkcióban tökéletesen lefedi az OS X Dock-jának tudását. Azaz.

Kiba-dock

A mekes majmoláson túl előnye abban mutatkozik meg, amiben a Dock verhetetlen: egyesíti a taszkbart a parancsikonok hadával. Ezt neked – mekben kevésbé járatosnak – kifejteném: ami itt indítóikon (shortcut icon), az egyben a futó alkalmazás reprezentációja is – ennek vizuális megoldása finomhangolható (now with SVG support!). Használhatsz bátran kellően nagy méretű indítóikonokat (> 48px), és emiatt nem kell megnyújtanod a panelt. Azt amúgyis használd arra, amire való, asztalra pedig csak dilis pakol indítókat, amikor a területének nagyrészét amúgyis fedi néhány app. (Zárójelben jegyzem, hogy viselkedése szerint panelként is felfogható.) A dockon indítóval (Kiba terminológiában launcher) nem képviselt program futtatásakor egy új ikon gördül a sor végére (ennek rögzítése shortcutként még fejlesztés tárgya). Top, Gkrellm ill. egyéb monitor őrültek kitehetnek még rá órát, processzorterheltség-mérőt, hangerőszabályzót ésatöbbi, meg ilyenek.