Testreszabott mentési folyamat autosave-vel: mi–hol

Önmagában az automatikus mentés készítése az aktuálisan matatott szöveges állományokról észszerű megfontolás, mégis a legtöbb szövegszerkesztő elintézi ezt egyszerűen a munkakönyvtárban egy szuffixummal ellátott másolat készítésével. Az első problémák akkor jelentkeznek, amikor olyan könyvtárban dolgozunk, amelyen nincs írási jogunk, amikor temporális fájlokat editálunk, amelyek meghatározott időnként törlődnek, amikor az It’s All Text segítségével posztolunk, netán helyben felcsatolt távoli fájlrendszeren kell dolgozunk sít – lássuk be, hogy nem praktikus szerte a fájlstruktúrát teleszemetelni backup állományokkal.

Emacs (→ Vim) alapértelmezett kiszerelésben szintén a fennebb taglalt viselkedést tanúsítja, de hát mire van a dotemacs, mint hogy megmondjuk, mi miképpen szeretnénk. Saját munkaállomásomon kijelöltem az Emacs számára egy backup foldert, amelyet figyeljük meg, óhaj esetén némileg könnyebb backupolni is akár, és bárhol dolgozom is egy fájlon, egy helyen kell keresnem szükség esetén az autosave verziókat.

(setq backup-directory-alist
  (list (cons ".*" (expand-file-name "~/bkp/emacs/"))))

Magát a funkció kikapcsolását nem javaslom, Han által az #emacs-on felvetett how to _really_ disable creating backup files which are controled by cvs? kérdésre az a válasz, hogy [jobb ha] sehogy, mert két commit között történhet bárminemű leállás, a verziókövetés nem kiváltója az autosave-nek, hanem egy intelligens továbbgondolása a problémának. C-x v v.

You’re subscribed to the daily Emacs tips.