Congratulations, you’ve reached the End of the Internet.

Míg kölyökkoromban azon ment a harc, hogy ki tud minél több magazinműsort megnézni a tévében, most a weben elérhető temérdek hírforrás között megy a verseny, melyeket tartom érdemesnek a rendszeres figyelemmel kíséréshez. Az RSS (továbbiakban értem ez alatt az Atom és harmadik feed formátumokon érkező értesítőket) már nem újdonság, hanem eszköz, amelyet párosítva egy olvasóval, válik lehetővé relatív nagy információ halmaz relatív és lehetőleg minél rövidebb időn belüli megemésztése.

Az első ízben RSS olvasóként elterjedt NetVibes kitűnő felület kellően sok forrás áttekintéséhez. A közel kétéves használata folyamán azonban több olyan kívánalom is megfogalmazódott bennem – RSS olvasási szokásaim rigolyosodása folyamán –, amelyek egy más termék képében fogalmazódtak végül meg.

NetVibesban nehéz olvasni. Valóban a feedek áttekintését szolgálja, viszont a friss írások olvasgatásra már idegennek éreztem. Egészen a mai napig privát blogok olvasására maradtam a hagyományos blogroll végigkattintáson, mert hiszem, de legfőbbképpen érzem, hogy egy szöveges tartalom befogadásához (kvázi poszt) hozzátartozik annak tálalása is (blog design) a megfelelő élményhez.

Másik kritikus pont az olvasmányok időrendisége. Egy hosszabb kihagyás (értsd: nyaralás) után ember legyen a talpán aki az olvasatlan posztok közül képes kihámozni a számára érdekeseket, mert nyilvánvalóan a napi rendszerességű feldolgozást megkövetelő adagot nem lehet utólag bepótolni. Ebben az esetben kiváncsi lennék a források írásainak keltezésére, melyiket érdemesebb elolvasnom, hogy újra képbe kerüljek a napi aktualitásokkal, és ne kelljen végig nyálaznom azokat a posztokat, amelyeket már kéthete sem kívántam elolvasni. Természetesen lehet javítani az RSS olvasási szokásaimon, mindazonáltal rájöttem, hogy számomra tulajdonképpen egy river-of-news koncepciót követő olvasóra lenne szükség.

Hogy offline olvashatóságot is lehetővé tesz, ahogy Erzsi néni mondaná, az egy dolog, hogy ez mintegy kétezer tárolt posztot jelent a böngészőmben, melyek most már kereshetők is, mondd, hogy nem rossz, mégis a Google Reader mellett akkor tettem le a voksomat, amikor a fennebb vázolt két problémámat egyetlen egy bookmarklettel orvosolta az alkalmazás.

A Next legalább annyira parádés, mint a mouse-avoidance-mode Emacshoz. Az ötlet végtelenül egyszerű; nem kell áttekintened sem, mi frissült, gombnyomásra megkapod a feliratkozott források kínálatából a következő olvasatlan posztot, eredeti környezetében – majd ott folytatsz mindent, ahol abbahagytad, even without ever logging into Google Reader. Ha van pár perced, csak kattintasz: NEXT, és vigyorral az arcodon konstatálod, hogy bloggolt a kutya. Tudod, ez a zsír. EOP.