Nem forradalmi az ötlet, bár – második forduló

Egy vállalkozás akkor életképes, ha van benne ötlet, ha bizonyos jellemzőkben kitűnik társai közül, így hosszú távon képes olyan szolgáltatást nyújtani, amiért érdemes azt a konkurenciával szemben választani. A Rhitmo-ban ezt nem érzem. A probléma ismételten mélyen, téves koncepciók mentén gyökeredzik.

Helytelen az az elgondolkodás, hogy már mindenkinek 1 Mbit-es kapcsolata van. Hol? A Szimplában, ahol azon egy vezetéknélkülin csüng a tizenvalahány, vagy a munkahelyemen, ahol rajtam kivül legalább öten használják folyamatosan a kapcsolatot, vagy a netkávézóban, ahol még három gémer küzd a jobb pingért? 300K az rengeteg adat, és bár „támogatva lesznek a template-k használata”, a külcsínből vélhetően a többség ízlését célozza a projekt, a többség pedig egyáltalán nem érti, hogy egy böngésző alapú izében tapétát lehetne cserélni.

Methos, a szóbanforgó web OS fejlesztője, Rhitmo-t szurkáló bejegyzésemre reagálva kifejtette továbbá, hogy a „Rhitmo-ban lévő [levelező] kliens célja, hogy aki több e-mail címet is használ, ne kelljen végiglátogatnia több webmail rendszert, hanem egy helyen leszedheti őket.„ Újabb hibás meglátás, t.i. aki már eljutott az informatikai kultúra azon szintjére, hogy nem Outlook-ot használ, az a gémélben is leszedheti a fríméles leveleit. Minek lépne be egy külön felületre mindehhez?

Az pedig pimasz és demagóg szöveg, hogy csupán mert hazai fejlesztés, ezért nem rajong érte senki, s hogy egy ”olyan rendszert nem lehet lehúzni, és értékelni, amit még ki sem próbált valaki, és csak 5 darab képet látott róla” pedig szintúgy badarság annak fényében, hogy az égvilágon senki nem húzta le, csupán néhány már publikus ismérvről fejtettem ki az álláspontomat, kaccsintós számjli.