dehá a teszemeida legszebbek, lajos

Persze van kötelék, ami itt tart. Nem tudom, hogy megszokásból, puszta lustaságból vagy rokonszenvből járok már ideje ugyanahhoz a vietnami asszonyhoz füstölőért, ahhoz a vietnami asszonyhoz, aki már egy ideje szívébe zárt, így rendre ravasz kaccsintás mellett tíz forint kezdezvényt ad minden héten, nem mintha nem ugyanazt venném ott mindig, it’s a deal, találgattam is, hogy következő lépésként legközelebb majd việtül köszönök némi kedvezőbb árengedmény kiharcolásáért, csak eztán ki is fogytam az ötletekből, úgyhogy inkább megtartom ezt a dzsókert szűkebb időkre, de hogy a nyugat felénk nyútja kezét, mit is beszélek, már benne élünk, mi sem bizonyítja jobban, hogy a Hervisben – öt percig tartott megtalálni a weblapját, richtig hervies-nek kerestem mindannyiszor –, na szóval ott, eleinte félénkén érdeklődtem a fittlabdák (gymball, gyógygolyó, ilyesmi) holléte felől, végül a fogyasztó vásárlási döntésének megszilárdulásáig – jó, akkor ezt megveszem – a lány nem tágított, sőt még a számát is ráírta a dobozra, tudod, jobb helyeken érdekeltek abban, hogy a potenciális ügyfél vegyen, furcsa egy üzleti modell, és nem neked kell sűrű elnézések közepette megzavarnod az eladót a telefonálásában, hogyha esetleg, talán-talán, te akkor ezt megszeretnéd venni, ha lehet.

Nem vagyok mekbuzi, csak picit, pont annyira, mint hogy a gémél valójában szar, csak még sincs nála jobb.