nemmúlikel csak végevan csendben

Keresed a fogást az ágyon, de remegő ujjaid csak a takarót marják görcsösen, meg akarod fogni, keresed a fogást, keresed, mihez tudod magad kötni, keresed az életed, benne a pontot, amihez odakötheted az életed, amihez csapzott lelked hozzákötheted, csak egy kicsit, hogy épp míg megnyugvást nyer, csak épp míg kábítószertől tompa agyaddal megtalálod a fogást az ágyon, hogy ne csak a könnyed áztatta lepedőbe fúrd az arcod, hogy a mellkasodra nehezedő nyári éjtől terhes szagokat levesd hamar, hogy újra levegőhöz, hogy kiemeljen innen, el akarod dobni az egészet magadtól, keresed a fogást az ágyon, de újra rádnehezik a virágillattal kevert C, ránehezedik agyadra és míg szaporán kapkodod a levegőt tehetetlen mivoltodtól szenvedve, álmodba ájulsz lassan, hogy új nap elé nézz, elhidd egy kicsit, hogy van mihez kötnöd az életed. – Annuska néni is megmondta itt a szomszédban, nem szabad sírni, hiába ha az ember egyedül van, nincs mit tenni, akkor sem szabad sírni.

Töredék egy beteg srác naplójából.