22.35

Lassan ideje lenne szembenézni magammal, beismernem a kölyökkorom óta elfojtott, egyre több kínos szituációra alkalmat adó homoszexualitásomat, másképpen megmagyarázhatatlan számomra, az FHM óriásról rámkacsingató extrém műanyag borítású női testhalmaz miért nem váltja ki belőlem férfiasság tudatom legcsekélyebb jelét sem, a vad csajok, lennék inkább tinédzser szuka, hogy tetszetős punám borotválja fazonra a szoliban, hogy mondanám hidegen kacagva a metrón kagyló mobilban, hogy már nem szeretlek, bazmeg, azért, hát nem érted.

A sárkány riasztóan merev vázra feszített színes szövetfoszlány a szél szárnyára bocsátva; egy-egy madzagon tartja mindkét kéz, azzal lehet irányítani; emelkedik, süllyed, táncol iszonyú zajt csapva, akár egy gigászi bögöly, s időként orral fúródik a homokba, mint a szerencsétlenül járt repülők. Meglepő, gondolja Chantal, nem gyerekekek vagy kamaszok röptetik, szinte csak felnőttek. És nincs köztük nő, csupa férfi. De hiszen ezek a papák! Papák gyerekek nélkül, akiknek sikerült meglépniük az asszony mellől! Nem a szeretőjükhöz rohannak, hanem a tengerpartra, játszani!

Részlet, Milan Kundera: Azonosság.