Mi mind a tízen mondjuk, hogy mondjon le!

Szeretem, amikor a talkshow-kban a sztárvendégek megosztják titkaikat, csak most, csak a műsorvezetőkkel, és szeretem, amikor huncutan hozzáteszik azért, hogy és még azzal a néhány millió nézővel, akik ezt a műsort nézik, ilyenkor derül ki, hogy Magyarország lakossága lásd húsz–harminc millió fő, de szeretem azt is, amikor a közértből hazaérve beleharapok a friss kilós cipóba, de lásd azt is, nem csak nekem vannak perverzióim, amikor már a meztelen csöcsök unalmasak a tévében, szexről faggatják a vallási felekezeteket kizárólag kulturális, tanító célzattal, amelyben a katolikus pap pironkodva ecseteli, hogy vannak helyzetek, amikor az ember nem tud uralkodni érzésein, ilyenkor alantas állati ösztönei irányítják, és ez tulajdonítható magyarázatképpen az orális szex iránti vágyra, habár én megkérdezném arról is, hogy mizújs a kisfiúk szűk fenekével, ahogy a jehovák mindennemű érintkezéstől elhatárolódnak, mi sohasem csókolózunk, de tényleg az a vicces, hogy a vallásoknak valóban praktikusabb szemet hunyni a homoszexualitás jelenléte felett a túlnépesedést valamelyest megakadályozandó, legalizálni egy perverzió jelenlétét versus elismerni, hogy néha feláll a kuki. Hét óra nulla öt, fürdés, tanulás, marketing alapismeretek, lovin’ it.

Sally: diptych

Aki hosszú cigit szív, tényleg meleg? És tényleg csak a szingli végzős csajok tűzik ki magukra a szalagot? És amelyik fiúnak a bal fülében van fülbevaló, az akkor csak színlelt meleg? Látod, próbálom, hogy igen–nem.