Bomb in your brain

Mi? Massive Attack?, kérdezte egykedvűen a svájci lány. Nem, Masszív, ahogy mondom, magyar csapat, az a srác is játszik benne, akit az előbb mutattam, Dani. A skat valójában a Süss fel napban szerettem meg, tavaly ilyentájt. A skaról alkotott képemért hosszú ideig a mainstream punkos vonala felelt. És ez abba, hogy a ska egy szar, tökéletesen bele is illett.

A Masszív zenekar. És most nem arra gondolok, hogy a trombitástól billentyűsig mindegyik kiváló zenész, hanem arra, hogy ez a reggae ska zenét játszó fiatal csapat nem holmi neves énekesből áll, mint Zságer meg a Zagar, Lovasi meg a Kispál, Hajós meg az Emil RuleZ, hanem zenészekből, énekesekből, ahol a színpadi produkció során a dobos épp oly’ előtérben van, mint a raggaman, ahol a srácok együtt dolgoznak, együtt zenélnek, ahol elhangzanak egymás nevei, egy olyan csapat a Masszív, amely az előttük ízzó közönségnek játszik, “ennek a masszív közönségnek”, és szarnak bele, hogy előző nap szarul keféltek. A közönség pedig mindezért hálás. Olykor annyira, hogy az előzenekar KOC-ot masz–szív felkiáltásokkal próbálja megingatni, de mudafucka hajthatatlan.
– Jézusom – Shila – ez hogy képzeli, hogy ilyen hanggal, ilyen képzetlenül kiáll a színpadra, felháborító ez a művészetre fogékony közönség számára. Én járok énektanárhoz – szemben vele.

Január 20-án a Trafóban lép fel a Masszív zenekar a Malacka és Tahó együttes társaságában.

Tíz után, \ az ember nem vágyódik víz után, \
Meg hogyha felveszem a szép ruhám, \
Egy jó pohár szesz kell.