Ez szpem

Én is megmondom, hogy mi a baj, az a baj, hogy életem első fellépésén eltotyogott Men in black is porig alázza azt a haladó szellemű győri művészt, aki szerencsétlen tinédzserek lábára olyat erőszakol, amit nemhogy negyven profi, de még húsz sem tudna egyszerre, meghát mi köze egy tizennyolc éves kölyöknek a szexhez, ahogy szerencsétlen dagadt lány seggét csak emelte a tömegből a forró nadrág, a kis szemüveges zseni pedig csóválta a nemlétező farkát, ami mindösszességében az erotikus szikrák helyett a groteszk vásári mutatványok szülte szórakozás kényszeredett ikráit vetette el a közönségben, mert nem is az a baj, hogy a country szó hallattán halk fohászt suttogott ajkam, nehogy a cotton-eye dzsó, ahogy megpróbálta koreogfráiájából kivenni a részét az átszellemült mester, az i-re a pontot végérvényesen pedig az tette fel, hogy az egyszer elsütött suta poénokból kifogyott kreatív szemben is ugyanazzal kecsegtetett, nevezd bárminek, csak táncnak ne, kérlek, különben ott lesz a szakadék, amikor a harminc bukdácsol a precízen szabott rongyokban, addig az a kettő lázasan növeli a kontrasztot, hogy ritmusról ritmusra lép, na látod, ez a baj.