Esik a hó, zupágájl

Ha istenfélő volnék, levenném a fülemre tapasztott kezem, és néma ordítás helyett összekuporodva buzgó imát suttognék füledbe, hogy újra emlékezzek ne csak dátum legyen a tegnap, lássam a mosolyod ha csukott szemem és érezzem halk szuszogásod ha nem tapad bőr bőrhöz, hogy érdekeljen hogy ma van és holnap lesz, hogy adjak neked bármit mit visszadsz egyből. De szerencsére nem féltem én senkinek az istenét sem.

Ha kitörlöm a lomtárat, az egy végtelen ciklus?