Nem megyünk zsebredugott kézzel a lépcsőn

Ingyen telefon, jó telefon! felkiáltással cserélte le szerkesztőségünk jobb napokat is megélt 3330-asát egy itthon két éve piacra dobott 6030-asra, noha a Djuice csomagokban a Pannon már nagyon nyomja a nagytestvér Nokia 6070-et. Mielőtt a telefon elemzésének adnák fejünket, be kell vallanunk, hogy számunkra a használható mobiltelefon kifejezés egyenértékű a Sony Ericsson márkanévvel, dacára annak, hogy kivonták a T sorozatot a forgalomból, és ezt a szamár „fotózd le anyád fürdés közben, mert lól” stílust kezdték ápolni. Nagy igényeink nincsenek egy telefonnal kapcsolatban, mindösszesen szeretnénk telefonálni vele, ezt a lehető legegyszerűbben, a telefonunkba rögzített kontaktokat pedig alkalomadtán egy másik eszközzel megosztani — ha nagyon perverzek lennénk, még szinkronizálnánk is. Nem kérünk bele ötmegapixeles CCD-t, dolby sorround hangrendszert, az MMS küldés is nagyon vicces, csak értelme nincs. Spártai igényenket a látszat ellenére igen csekély készülék elégíti ki. A Nokia 6030 az említett konkurens T vonalhoz simul, úgy is hirdeti magát, hogy “[n]ekünk telefon kell, nem zűrzavar”. Telefonnak telefon, és zűrzavar is.

A Nokia és SE között egy alapvető elvi különbség van: míg a Nokia mérnökei igyekeznek olyan menüstruktúrát és logikailag hozzá passzoló beviteli felületet tervezni, ahol minden funkció egy Opciók menüpont alatt elérhető, a gyakran használt funkciókhoz pedig gyorsgomb található, addig a Sony Ericsson házatáján úgy találták ergonomikusnak, ha neked egy adott szolgáltatásnál válaszolnod kell: igen vagy nem. Ehhez pedig két gomb is elég: fel akarod hívni vagy sem; belelépsz a menübe vagy sem. Mennyivel könnyebb így az élet, az ehhez szokott kéz pedig nehezen áll át a nokiás elképzelésre. A 6030-as pedig mintapéldája ennek az ideológiának, a kilenc funkciógomb között ember legyen a talpán, aki nem tépkedi a mellette álló haját, amikor SMS-t akar törölni. A Nokiákra jellemző híváslista tárolásmód jelentkezik itt is, külön a fogadott, tárcsázott és elutasított lista, amely utóbbiban megjelent elemek csak akkor lesznek inaktívak, ha külön megtekintettem a listát, amúgy az állapotjelző ikon a képernyő sarkában a végtelenségig jelzi nekem, hogy vannak nem fogadott hívásaim. Kínos az is, hogy sem infra, sem bluetooth támogatás sincs a készülékben, de persze mit is szeretnénk megosztani, amikor egy névjegyhez összesen egy számot és egy nevet jegyezhetünk fel (és akkor megint előjönnek az Anyu meló 3 kontaktok), de ha már sikeresen eljutottál odáig, hogy felhívnál valakit, akkor szembesülsz azzal, hogy nem hallod a másik félt, persze a hangerő szabályzó is a menü harmadik szintjén kapott helyet. Ha leszámítjuk, hogy negyvenórás tanfolyam kell a kényelmes használatához szökséges rutin megszerzéséhez, egy tömegként tekintve nagyon könnyű, elegáns megjelenésű telefont kapunk, kontrasztos, jó felbontású nagy kijelzővel, és az alapvető telefonáláshoz szükséges funkciókkal.

Ne vedd meg.