Küldje meg sms-ben vízóraállását!

Fejezet, amelyben a szerző a Mesterséges intelligencia alapjainak bújása helyett beszámol arról, hogy ha egy lap csupán fiktív olvasói igényleteket kíván kielégíteni, azt közgazdasági értelemben tekinthetjük igénytelennek.

Szerkesztőségünk ha nagyon unatkozna és mindenféleképpen eredeti ötlettel kívánna előrukkolni, bizonyára ingyenes, egyetemistáknak szóló kulturális folyóiratot indítana, bloggal. Jobbára így vélekedhetett az a szellemi gárda, akik folyó hónapban dobták ki megelégelve a televízió „olyan amilyen” sztárkultuszát, az internet halandó számára áthághatatlanságát, tulajdonképpen egyáltalán azt, hogy „kevés fiatal mondhatja el magáról: olyan lapot olvas, ami neki szól”. Péti László monológját követően az éhes szemű olvasó farkas étvággyal ront a lapnak, s magában mosolyogva konstatálja, hogy milyen szellemes az egy nap sem jöhet igenhírtelen mottó az Igenhír.hu név alatt futó magazintól, s egyúttal szellemi feladvány is ez az olvasó mentális képességeitől függő időtartamra, megfejtendő, vajon ez mit jelent.

A karcsú, huszonnyolc oldalas lap a tömegét tekintve papírgyűjtésre nem ideális, de miért is szabadulnánk tőle, mikor olyan érdekes témákat ölel fel, mint a webes szociális háló szájtók (értse: viv-klónok), amiket az újság szerkesztői határozottan leportáloznak, de „bankrablás helyett” is segítenek navigálni a diákmunka szövetkezetek útvesztőjében; annak megfejtése pedig újabb puzzle, vajon a repertoárból a legszélesebb szolgáltatásokkal rendelkező Student hogy maradt ki. Legalábbis némi színvonalbeli, minőségi különbséget érzek aközött, hogy a cikkben is szerepeltetett Mind-diák honlapjára kihelyezett munkák aktualitásáról nem áll a szövetkezet módjában telefonon információt közölni, versus a Studentnél a webes regisztráció során jelölheted be, hogy emailben, sms-ben vagy telefonhívás útján keressenek meg a preferenciáidnak megfelelő munka ajánlatokkal.

Bosszankodásunkat kisvártatva a következő oldalak egyetemi divat 2006. szalagcímen futó cikkével kívánja Constantinovits Milán oldani. Az illusztrált öt jellemző trendhullám kapcsán igen élénk érdeklődés ébred az olvasóban, hogy akkor most Milánra vajon melyik skatulya is húzható, de az éber olvasómnak a 2006 mögött ejtett helyesírási csorba kapcsán nyilván az írni nem tudó író köcsög címke jut az eszébe, amely kaszthoz ugyanazt tanácsolná, mint Milán a művészlélek típushoz: „meglehetős távolságot tartva, kéretlenül és gonoszan kiröhögni őket”. A humorzsák rovaton túllépve olvashatnánk könyvtári élményekről, mosogatószerben úszó, ámde olcsó aluljárói büfék kínálatáról satöbbi, amelyektől már a felvezetője után is elment a kedvünk. Miközben a lap címlapjára nagy boldogan rávésték, hogy I. évf. I. szám, furcsálom, hogy az már senkinek nem tűnt fel, hogy mi az a stock.xchung a sarokban.

Gyűjtse Ön is szelektíven a hulladékot!