Things to do before I die

Általában igyekszem csak olyan filmeket megnézni, amelyek várhatóan tetszenek, azonban néha mégis sikerül belefutnom egy-két selejtes alkotásba. Az élet nélkülem (Mi vida sin mí) c. kanadai—spanyol filmdráma vegyes érzelmekkel töltött el, pedig még nem is értem a végére. Ha az ember a hangot levenné a filmről, egy középkategóriás amerikai shitet kapna Barátok közt válogatáson kiesett színészekkel (Sarah Polley), ha pedig csak a feliratokat olvasod, érzed a film félig spanyol mivoltát, tetszenek az ötletek, és bánod, hogy miért ilyen szarul rendezte meg Isabel Coixet.

Érdekes amúgy, milyen érzés lehet megtudni, hogy meghalsz, lévén ezt születésed első percétől fogva tudod, csak ritkán vágják a fejedhez, és furcsa az is, miért egy olyan ócska szálra húznak fel egy sztorit, minthogy halálod közelének biztos tudatában meg akarod változtatni az életed. Miért, egyébként nem zavar, hogy nyakig szarban élsz? Ne nézd meg ezt a filmet dacára, hogy többek között a Csapnivaló is ódákat zeng róla.