Anyu, muszáj kirándulni menni?

Ha jó, fel sem tűnik neki mindez, semmit sem tesz érte, hogy fenntartsa ezt az állapotot, békésen élvezi a csupán, majd ha ez tűnni látszik gyötört életéből, kapkodva-kapkod, de már késő, csak keredekedett szemekkel néz ártatlanul, ő nem ezt várta, megcsalatva érzi magát. Ha két kézzel támaszkodsz a másik vállán, legalább ismerd el, hogy ő a támaszod, becsüld meg, ne hidd, hogy csak mert békésen tűri, ahogy te rajta cipeled a saját terhed, előbb-utóbb nem áll odébb.

Anno amikor webfejlesztő tanfolyamot vezettem, a főnököm K játszotta velem, hogy eleintei rendes időben érkeztek a fizetések, majd néha csúsztak, néha egész sokat, volt hogy az elmaradott néhány tízezer pedig végülis soha sem érkezett meg. A főnök öccse pedig mondta neki, K adjál több pénzt neki, mert itt hagy téged, aztán nézhetsz. K pedig nem adott, úgyse megy el, nem olyan ő, csak építette a házát belőlem, aztán hogy-hogy nem, elmentem, azóta a tanfolyam is bezárt. Elmentem, persze nem a pénz miatt, ki nem szarja azt le, csak van egy olyan pont, ahol ez a kapzsiság már nem csak az anyagiakról szól, ugyanúgy emberként is zsákmányol, annyi gerinc pedig még benned is van, hogy nem tűröd. Sors iróniája, hogy a történelem ismétli magát, avagy férgek mindig lesznek. Baj se lenne, csak fröcsög, ahogy széttaposod.

Ébredj fel, buzi.