Szeretetből ölnélek csak

Először persze szóltam neki, hogy elfelejtett az úr fizetni, de az a nagy benga ember csak megmarkolta elöl a nadrágját, felröhögött és kiment. Tudja, leszarom én a Fantát, hanem a megaláztatás. Attól félek, egyszer megölöm. Mikor behajol, hogy a leghidegebbet vegye ki, mert azt szereti, ezzel a kenyérvágó késsel meg találom ölni. Vagy hát dinnye.
Olykor nagy, töltényezüst, illetve töltényfekete terepjárók indulnak el a hegyoldalakról, a magas terméskőkerítések mögül, és úgy zúdulnak lefelé, mintha lenne egy másik Kresz, nyilván van, és az e világi rájuk nem vonatkozna. Illetve vonatkozna, de nem volna érvényes. Nincs rendőr, aki ha választhat egy koszlott Suzuki és egy ilyen közúti anyahajó között, utóbbit akarná megállítani.

Parti Nagy Lajos Kentaur-céduláiról jutott eszembe múltkor a néni, berregett már, hogy csukja, ő azért csak pattant, le is horzsolta a könyökét, mutatta, hogy vérzik, ment aztán előre panaszolni, a vezető pedig hallgatta, hogy amúgy sem figyelnek az idősekre, mondta szépen, komótosan, három-négy villamos is várt rá türelemmel, pedig hát tudniillik, hogy ezeken az új típusú villamosokon, amilyen a 3-as is, csak úgy záródik az ajtó, ha nem áll rajta senki, majd septében tanuskodás, írják alá kérem, hogy a néni nem kér mentőt, a címeteket is légy szíves, az intermezzo után pedig újra csikorgott a sín, a néni pedig már leülni sem ült le, dacból, csak úgy billegett, ide-oda, mérgében, kár, hogy nem pukkant meg.