Hat diákot Esztergomig, csókolom

Bágyadt szemeid fürkészik a süket mélyfekete éjt, szorgosan sutolod törülközőbe csavart testét, nem szabad aludnod, párbajra hívod magad, verset szavalsz belül, barchobázol, bármit, tárgy?, csak nehéz pillád mereven tartsd, és amíg azon gondolkozol, vajon mit tehetnél, ébren tartanod magad, már észrevétlen álmodban fejtegeted ezt, szekundomokra meg percekre, sietve feszíted ki szemed, de hisz nem is aludtál!, bóbiskoltál sem, csak egy pillanatra hosszabban ragadt le a szemed, így nyugtatod, nézed az órád olykor, vánszorog csak nem a perc, annyi sem telik, lekéstétek a vonatot?, így kérdi, le, hangzik a kényszeredett szó, tessékel minket kocsmába, szuszog már édesen újra, hozok teát, kólát, meleg van, jól esne az alvás, üvölt a Pákó, automata zenegép, távolinak hat csupán, mint induló az alvásra, valami egészen más világból szűrödő fura zaj, hívod őket, boklászik a sok részeg, azért csak jönnek egyszer, háromra együtt a csapat, jól esik látni, már álmos sem vagy, böködöd is melletted, hé Dani!, ne aludj, bazmeg, de csak addig lökdösöd, míg végig nem fekszel, megszólal a síp, tiketeket a hasadra teszed, majd szőke fürtjeibe fúrt tekintettel merülsz önfeledt álmodba, két óra élet, csak úgy szívja magába tested.

Shut up and kiss me, bitch.