Krémesen új

Állt előttem, a magyar barna marha, veríték gyöngyözött homlokán, amelyet egykor hanyagul jucival ékes karjába törült, hogy szellőztessen egyet markáns izzadtság szagot árasztó frissen beretvált hónaljából, méregetett is egy darabig, amúgy csak, félvállról, megunván orrot fújt, majd hetyke mozdulattal szállt alá a fehér galacsin, bele is lépett a gulya, bosszúsan rúgdosta odébb, „a Lehel tér”, én tehát leszálltam.

Kialy-Jennyfer Té: Anonymous