Folyékonyan olvas

Reformálódunk. Szegény oktatás is. Lehozta a PISA t.i., szaruk vagyunk, nincs mese. Mások nem azok, ők jól csinálják tehát, tehát ami ott működik, nálunk is tehát, tiszta sor. Tanítónénink pedig hát, körmöl ő szorgalmasan, szoftver is van hozzá, értékelni már pedig kell, szövegesen, a szöveg nagyon fontos, érettségi fokmérő, mit nekem hármas, gyermeke határozottan olvas össze szótagokat, de még bátorítás kell neki. A szüle pedig boldog, olvas, hallod? Olvas, de a másik már ír is, novellát—verset olykor. Anyjuk pedig áll csak, kezét szét-széttárva, nem érti ő, hát nem olvas, hallja, olvas pedig. Csak míg hármas az középút volt rég, fölötte volt jó netán, egykor jeles, itt mondat fölött terpeszkedik másik, tucat másik, hármasból így lesz szekunda, máskor lejjebb. Szüle elképed, tanító izzad, maszat gyermek pedig, ő szarik bele, mind hiába ejnye-bejnye, dacára hát tornyosuló elégtelen nevelési ereje korábban működni látszott. Reformálódunk, mert kell, nincs mese.