Bhatiyali

Török Gábor: Tími

Néha ücsörögnék én is csak a betonon, megszámolgatnám septében az apróm, keresnék néha egy csikket, az időmből úgy is kitelik, aztán bort innék s csak figyelném az embereket, ahogy sietnek a busz után, puccos ruhákban feszítenek, bosszúsan szitkozódnak, hogy hol késik már megint, mintha ők bármit is számítanának, mintha bármennyire is befolyásolnák a csökött kis világukat, mintha fontos volna valóban, mikor jön az a busz, vagy mit is aggat magára. De szereti magát fontosnak érezni, szereti érezni, hogy mások fontosnak tartják, szeret fontos lenni mások számára, s fontoskodni. De hogy mi végre, azt igazából ő sem tudja. De ma hallottam a Nyugatiban, Isten szeret titeket — szegény akkor igen csak magányos lehet abban a nagy szeretetében.