Versus

Megvolt. Gecijó volt. Sajnos hazánkra jellemző, hogy dacára a rengeteg külhonból érkező ötletnek, a temérdek lelkes, haladó hazai fiatalnak, nem tudunk, nem akarunk magunkévá tenni bármit, ami új, bármit, ami cseppet eltér a megszokottól, bármit, ami előre mutathatna. Érdekes volt, hogy felvonulásra érkező külföldiek nem hallottak még ilyen eseményről, de hogy az egyik srácot idézzem, »it’s a crazyness man«. Nekik tetszett, ilyenkor lehet jó turistának lenni Budapesten. Ilyenkor jó pestinek lenni Budapesten. És mi meg nyafogunk, ahelyett, hogy megmarkolnánk a tökünket és büszkén kiállva üvöltenénk, hogy magyarok vagyunk, gecik. Mert jöttek ám a fiatalok is, rókerek és deszkások is, és a gyönyörű időtől és variáns elfogyaszott alkohol mennyiségtől részegülten nem tudták megállni, kisebb-nagyobb balhékat ne szítsanak. Mer’ hát ők a faszagyerek, csak ők még nem tudják, hogy közel sem azok. Amikor pedig próbáltad őket erről felvilágosítani, támadtak, amolyan babitsos csakazértissal. Hiába kérted egyszer, kétszer és még sokszor, mert türelmes vagy, rád se ránt. Ami főképpen azért is érdekes, mert ha elmész egy rendezvényre, ahol az egyik rendező, szervező felhívja a figyelmed, hogy a rendezvény valamely szabályát megszeged, ahelyett, hogy elnézést kérve igyekszel visszatérni a helyes útra, még tovább csinálod, s mi több gúnyt űzül a másik munkájából. Hol a shotgunom?

Critical Mass: Mekkorák vagyunk!

Nokedli képei már megtekinthetők. Egy hölgy kérte, hogy a nyaranta megrendezett meleg-felvonulás és Budapest Parádé helyett is inkább legyen Critical Mass.