Szív árván

Csendben hallgatod, amint egymás szavába vágva próbálják megfejteni a talányt, mind próbál okosat mondani, szakértenek olyanban, amihez közük sincs, te pedig csak csendben mosolyogsz rajtuk, hozzászoktál már, rég levetetted azt a kényszert, hogy kiigazítsd őket, tanácsot adj nekik. Hát neked nem kurva mindegy mit csinál a másik? Dehogynem.

Seggbe is csinálhatod! A mellem közé verem ok? Rettenetesen rontja a munkamorált ez a privihu. Tiltsák be! Azért ezt a linket még nézd meg, lól.

Csak félve merem leírni, hogy ma voltam a ZP-ben. Mármint ma először. Ciki, mi? Mondd, hogy faszkorbács, de hát ez van, szar vagyok. Na de, fogalmazzuk inkább úgy át, hogy ma voltam utoljára ott. Animára pogózni? Mi a fasz baj van? Persze rögvest a ZP vendégkönyvébe érkezett kommentár jut ilyenkor eszembe, miszerint a diszkósok takarodjanak, a Zöld Pardon a rokkereké. Igen. Ehhez képest a mai koncert kezdetéig megállás nélkül olyan diszkó számok mentek, amiket még a Radio DeeJay-n sem mertek volna leadni némi pironkodás nélkül. De hát a színvonalat tartani kell. Persze már előre készítettem a személyimet a bejáratnál, s láss csodát, elkérték. Ilyenkor mindig felébred bennem a kétely, hogy az a rakat tizenhatéves ugyan hogy van akkor bent? Mindegy, már gyűjtök a shotgunra. Vagy heroinra.