Szeretkezz szépen

– És neked tetszik a Kovács Pisti?
– Igen.
– És lenne a barátod?
– Ha ismerném, akkor biztos, de nem ismerem.

Egy ötéves gyermek és egy ötéves szintű riporter beszélgetnek. Ők legalább megtalálták a közös hangot. Irigy.

L révén a napokban a kezembe akadt az IPM „A gondolkodó ember lapja” magazin egyik száma. Ezen szlogen felett próbáljunk meg első ízben szemet hunyni, én is így tettem. Átszenvedtem néhány érdektelen témát fejtegető cikkelyt az újságból, próbáltam megtalálni bennük az értéket, de mindhiába. Alapvetően a magazin tördelőjét néhány órára sarokba állítanám, mert hogy lehet kiadni egy olyan lapot, amiben az összes cikk bazmeg ugyanazzal a betűtípussal van szedve? (A betűtípus nevét nem említeném, nem szeretném megjobban lehúzni.) Persze burzsuj módjra fényes selyempapírra nyomták mindezt, hogyha másnak sem, hát wc papírnak se legyen jó. A nevem: Nick, simogató karakterek… Nagyon aktuális, legutóbb a ’97-es Internet Kalauz foglalkozott ezzel a témával, és már az akkori szerző közelebb járt az igazsághoz — ne adj’ Isten netrandizott már —, mint Oravecz Éva Csilla. Persze jók ezek a címek, havi 742 Ft-ért előre jelzik, mi az, amit semmiféleképpen se olvass el. Amúgy kimondottan vicces, hogy minden cikk végét coitus jellel zárják, tagadhatatlanul itt a tavasz. Persze én voltam a bolond, hisz Dr. Mezővári „orrában turkál” Gyula, avagy a mélyen tisztelt főszerk is igen komoly előszóval indítja a lapot a bakancs és a tűsarkú cipő örökzöld (?) kettőségét boncolgató. De rájöttem a végén, ez az IPM annyira kult, hogy én túl műveletlen vagyok hozzá. Zum Glück.