Angelboy

Azon kaptam magam, hogy szentimentális lettem. Rock zenét hallgatok, teknóra alig fanyalodok, néha már az ereim is felvágnám. Á, nem, majd csak ha lesz újra fényképezőm, addig nem pazarlom. Rótfl. Nénike nem akart adni Kalinkát, elkérte a személyim persze, és mintegy félpercig nézegette, forgatta, nem hitt a szemének, ez biztos hamis, majd gyanúsan méregett és végül azért csak kiszolgált. Örökifjú vok! Nemsokára nyit a ZP, nem mintha ez bármit is jelentene, de 21-én Anima, 28-án pedig 30Y lesz ott. Ma pedig Zagar a Millenárisban, vagy Jövőházában vagy hol.

Az Indymedia moderálatlan rovatában egyre-másra érkeznek a posztok a szerző éppen aktuális pártpreferenciájának megfelelő fűszerezéssel. Mindezek helyett ugyanitt ajánlanám a matulás Bede Márton A választásról má megint cikkelyét.

Vagy lehet ezektől a lehető legfüggetlenebbül, 16 évvel a rendszerváltás után végre elkezdeni élvezni az életet, meglesni mit esznek a spanyolok, mit néznek az angolok, újra lejárni a haverokkal focizni, elmenni kirándulni, össze-vissza kefélni a tisztásokon, megnézni a naplementét, végignézni az ablakból, ahogy hazabandukolnak a földekről a munkások.