Figyelmeztessék utastársaikat

8 N-től ellágyult beleid kíméletlenül feszítenek. Könnyítesz magadon. Elhelyezed a maradék C-t, majd útadra indulsz. A busz kisebb hullámvasúttal ér fel, hiába próbálkozol, mind nyitott, mind csukott szemmel elengedi a lábad a talajt. Mielőtt felszállnál a metróra, magadhoz veszel néhány túlélő eszközt, a princesszes kislány mosolyogva meg is jegyzi, milyen fáradtnak tűnsz. A metrón örömmel idézed fel diákkorodból a centrifugális erő tételeit, miközben teljes erővel a világ nekitaszít az ajtónak. Becsukod a szemed, kilépsz a fizikából, s megtörve adod át magad bágyadt álmodnak. Az erő egyre hátrébb húz, míg nem egyszer csak megadja magát a támaszték, és lágyan egyre hátrébb s hátrébb süppedsz a mámorba, majd nagyot csattansz, koponyádba éles fájdalom hasít, kezed hideg burkolatot markol, Velvet Underground szól, it’s such a perfect day, majd elmosolyodsz magadban, miközben körülötted elkezdenek nyüzsögni az emberek.