Rock ‘n Roll, Baby

Prológus. Vágott verzió.

darge > hehe a vinyorol – vince barbararol tudnek meselni, en ismerem🙂 helyes lany, amugy meg az anima zeneszerzojerol is tunek meselni, akinek a gyermeke a batyam tanitvanya… es hat tudodo altalanosban olyan a gyetek, amilyen a szulo minta alapjan sokmindent lehet feltetelezni. priger zsolti talan igy hivjak azt a senkit, ja. na szoval hat en elhatarolodom attol amit ok kepviselnek, mert az nem a zenerol szol elsosorban… azer meg ne zeneljenek, mert politikailag ez valakinek jol jon es ezer ok geci jol kapnak. de lehet nem igy van… amugy meg enyi erovel a tevet is nezhetne az ember mertugyanazt sugarozzak az ilyan zenekarok, mint a teve, csak mas csatornan keresztul… nem erdekes?
mejikokaji> nenton menyiben elcsepeltek azoka gondolatok amikorugyanugy haborukvanak esugyanugy fogyasztoszar mindenki esinkab ijen elcsepelt gondolatokat halgason egy gecijokoncerten mintsema balazsso elot dogojon kilocsipszel imh0
|RaPe|> amugysem nagyon ertem, hogy a mai popularis konnyuzeneben hol vannak egyatalan barmilyen gondolatok nade, fikazni barmit lehet

Tegnap L elhívott a Közgázra, A vonzás szabályai (The Rules of Attraction) filmet vetítették a szockomosoknak, építőjelleggel. A felvezetőben egy volt gazdinfós csoporttársam igyekezett inkább kevesebb mint több sikerrel vázolni a film alapjául szolgáló regény vezérvonalát, a mű keletkezésének körülményeit, és pedzegetni a megoldáshoz vezető fonalat. A filmet, jelentem, megnéztem. Alapvetően nem szeretek szar műveket nézni, habár hozzátartozik a természetes egyensúlyhoz, így jobban tudom értékelni azokat a filmeket, amelyek kevésbé azok. A béka segge nem tudom, hogy hol van, de ez még azt se szagolta. Teljesen primitív, egyszerű gondolatok, egy eseményszál, amit különféle trükkökkel megpróbáltak darabolni, ennek eredményeképpen egy kusza összevisszaságot értek el vele. A film tetején — lévén amerikai — ott gubbaszt a mézédes máz. Állítólag szatíra, az ábrázolt világot figurázza ki. Szerintem pedig inkább saját magát. Amikor tetőpontként elhangzott a »senki sem ismerhet meg soha senkit sem« kulcsmondat, erősen koncentrálnom kellett, hogy ne nevessem el magam. A beszédhibás szoctanár pedig nagy reményeket fűzött a filmhez, ez az egyik kedvence, a film nyersségét ő inkább már-már gusztustalannak érzi. Hát igen. Hiába igyekezett a Közgáz, a névváltással ugyanaz a rothadó intézmény maradt, aminek én újfent csak örülök, hogy már rég nem vagyok hallgatója. Ha ez a kultúra, az akadémiai szint, ahogy a lányka fogalmazott, akkor maradok az a tapló féreg, aki vagyok.

Zene, P küldi, elektronikus, húzd csak le. Legál: Spacesh!t: A zene (album)