Odamenekülnék

Itt a tavasz, bácsika magára kapta térdnél foltos mackónadrágját, és kihasználva az enyhe időjárást úgy határozott, este lemegy egyet kocogni. Igen, és futópályának a Nyugati-Jászai közötti járdaszigetet választotta. — Este a téli belváros olyan, mint egy színház, megfigyelted? Kávészínű égbolt, homályba burkolodzó díszletek, a siető-igyekvő emberekről álmosan pislákoló fények vetnek árnyékot hófehér lábuk elé, ezzel is magabiztossá téve szorgalmukat, hogy jó fele tartanak.

A budapesti IKEA-ban az alkalmazottak hozzáállása a munkához tényleg lehetne jobb is. Néhány hete kifutó kanapét akartunk venni. Közölték, hogy már csak huzat nélküli van. Kérdeztük, hogy mit kell csinálni egy huzat nélküli kanapéval. A válasz az volt, hogy nem kell megvenni.

Amíg én diktálok, addig jó. Ezt már előttem is sokan így gondolták.

30y, március 20-án, Gödörben. Új weblap. De vajh’ miből tartana az illetékes Drávanetnek beállítania, hogy www nélkül is ugyanaz jöjjön be. — Tegnap kisebb csapat lány unszolására R-zal a Szimplából a B7 fele vettük mi is az irányt, és esténk további részét ott töltöttük. Hú, geci. Korábban annyit hallottam a helyről, hogy funky és rengeteg külföldi. Most pedig már tudom, hogy ez az a hely, ahova speciális vegyszerek és alkohol okozta bódult állapot sem visz rá, hogy többet odamenjek. Azért amúgy arra kiváncsi lennék, milyen népcsoport az, akinek egyszerre jön be az igénytelen diszkó teknó, a funky, az r’n’b és még néhány további rádiózeneként jellemezhető stílus ötvözete. Mert a kedves lemezlovas kollega ezen műfajokból válogotott, mintegy félórás ciklusokban. Fel is vettek minket kamerára persze, interjúóltak, hogy tetszik, mióta járunk ide. Mondtuk, most először, de jó szar. Ti. ez egy ismerkedős est volt, mint a riporter lánytól megtudtuk. Ühüm. Hát ismerkedni valóban nem lehetett nehéz, mert már nem tudtam hova nézni, nehogy véletlenül egy lányra pillantsak, mert utána percekig magamon éreztem a tekintetét. Így inkább L-vel kerestünk egy csendesebb zúgot, ahol kisvártatva kellemes társaságunk is akadt: egy homoszexuális féreg — aki mellesleg megkérdeztette, hogy netán én is buzi vagyok-e — ill. heteroszexuális szar barátja társaságában. Ez utóbbi tartott nekem kiselőadást tajrészegen, hogy a csajokat csak a pénz érdekli, rajta egy harmincötezer forintos Pierre Cardin ing van, a nyaklánca is hasonló értékű, és ez kell ezeknek a kurváknak csak, ahogy ő fogalmazott. Kaptam kisebb fejmosást, hogy miért nem táncolok a csajommal, nézzem csak meg, a homoszexuális barátja mindjárt lecsapja a kezemről. Persze amikor elkezdtem volna taglalni, hogy amennyiben L-nek valóban erre a szarra van szüksége, csak annál jobb, akkor hirtelen nagyon mérges lett, és kaptam még néhány fejmosást. Megtudtam azt is, hogy szerencsém, hogy szimpatikus vagyok neki, különben a B7 előtt megöltek volna hazafele menet, erről ő gondoskodott volna. Ennek én nagyon örültem, hogy nem így történt. Lól. Még cseverésztünk volna feltehetően tovább is, de úgy éreztem, hogy lassan tényleg eljutunk arra a szinte, amikor vagy én, vagy ő meghal, ha pedig verekedést kezdeményezek, kibasznak, ha olyat mondok, ami neki nem tetszik, ő kezd el verekedni – de ugyanúgy kibasznak. Így inkább illedelmesen távoztam köréből. Kedvem lett volna amúgy zárszóként felvetni egy költői kérdést, hogy vajon amennyiben ezek a kurvák csak a külsőre, pénzre buknak, ő vajon mi a faszért egyes-egyedül van egész este?