Ül és vár

Azt sohasem tudtam megérteni, amikor valaki ember módjára odalép az utcán a szemeteshez, hajít egyet, és persze nem talál, akkor miért sétál tovább, mint aki jól végezte dolgát? Ezzel lerázta magáról az tinédzser korában belevert felelősségtudatot, és megnyugszik? De hát, bazmeg. Nem azért kell a kukába dobni, mert anyád azt tanította, hanem hogy embernek érezd magad. De azt meg ha nem nem látom, el se hiszem, hogy buszmegállóban két kiskölyök lesiet a buszról, kiürítik zsebeik tartalmát, majd vihogva visszállnak, ahol kitörő kacajjal fogadja őket az anyjuk. Férgek!

Az a baj, hogy melóhelyen és itthon is a balfülemen van csak a fejhallgató. Az már kevésbé, sőt egyenesen klassz, hogy a radio.blogon már nem nyílik új ablakban a lejátszó. Éljen az ész diadalma!