Rave me

Még régebben beszéltem az inside-osokkal (Underground Budapest), és mesélték, hogy sajnos a kisebb szórakozóhelyeknek semmi esélye sincs már, a tinik körében agyonhype-olt trendi mulatók (ld. Süss fel nap, G-Pont) elszívnak mindenkit. Pedig régen az Inside-ban csudajó mulatságok voltak. Azóta a régi csapat elment onnan, és a redesign óta most először voltam ott. Hétszáz forint a belépő, és kötelező a ruhatár, ami cseles módon a belépőn túl egy százas. Régen még a belépő árából lehetett fogyasztani is. Egyszerűen borzalmas. Kutya se jár már oda. A cigányok se, de a fekák és a régi fiatalok sem. Az a néhány srác is aki lent van, féreg csupán. Szerintem oda többet te se menj. – A Szódába szokás szerint teltház volt. Összefutottam a főnökömmel, és találkoztam Zs-val is, akivel a szerencsés véletlent tánccal ünnepeltük. S pedig elment.

Arra a mai napig nem sikerült fényt derítenem, vajon a System of a Down korongra milyen megfontolásból írtam rá, hogy Barrington Levy? Keresztapámmal ittunk szilvát. Rendes házifőzésűt. Természetesen H apjának ágyas-mézes pálinkáihoz képest kutya se volt. Mindenesetre ezennel hivatalosan is lezártnak tekintem a karácsonyt. Jobb későn, mint soha. Úgy hírlik, a Jay Ceben (Jeans Club, lól) 50%-os kiárusítás van. Gondoltam szólok.

A dohányzás csupán proli magatartás forma. Ráadásul megfigyeltem, mióta nem dohányzom, egyre többször gyújtok rá.

A Soul Bistroban leltem rá a Putumayo presents French Café c. kollekcióra, telis-tele édes dzsezz nótákkal. Ajánlom figyelmedbe.