Hálónapló

Repával az előbb arról diskuráltunk, a nyelvzsonglőrök miért nem hagyják békén a számítástechnikát? Miért érzik szükségét annak, hogy mindenegyes kifejezést magyarra ferdítsenek? Mert közel sem fordításról, uram bocsá’ honosításról, magyarításról van szó. Például valaki megmagyarázná nekem, hogy az i-node-ból hogyan varázsoltak i-bögöt? Mi a geci az a bög? (Magyar Értelmező Kéziszótár nem ismer ilyen kifejezést.) Ráadásul [Andrew] Tannenbaum [Számítógép] Háló[zato]k [c.] könyvében szerepel egy ilyen. Hasonlóképp’ megrázó az e-levél ill. körzet megfelelő, mely utóbbi a domaint jelöli. Körzet. Már az ember kezdte volna elfogadni a domén és tartomány variánsokat, erre hozzádbasznak szelíden egy körzetet. Miért kötelező mindent fordítani? Egy szakterületnek megvannak a saját szakszavai, ráadásul nem érzem úgy, hogy egy inode-nal a titkárnők bármikor is találkoznának. Vajon mit szólnának az orvosok, ha valamennyi latin kifejezést a továbbiakban csak magyar megfelelőjükön lehetne hívni? Nem a honosítás ellen vagyok, félre értés ne essék, de egy idegen kifejezésnek kell idő, míg beilleszkedik a magyar nyelvbe, kell idő, amíg a szakemberek rágcsálják egy ideig, és utána szintén szakemberek majd kereshetnek rá esetleg ékes fordítást, de ilyen balfasz Szy Gyurka-féle betyárokból (ami az ő olvasatában a hacker magyar megfelelője) nem kérünk.