2581

Bármilyen realitást választhat magának.

Az üvegajtón az ablakon beszűrődő naplemente képe tükröződött. Bíborral kevert narancssárga, mint a festmény, amit éppen csak befejezett. Bármerre is nézett ebben a lakásban, hegyeket és elképesztő színeket látott. Meg teret, végtelen teret. Felállt az ágyról, félretette a könyvet. Kinézett az ablakon. Az utóbbi néhány hónapban vált benne teljesen tudatossá az, hogy az agyával bármilyen realitást el tud hitetni. Hogy mi valós, mi helyes, hogy mire vágyik. Hogy miként viszonyul a körülötte lévő világhoz. Mind csupán képek. Az elméjének képzetei. Bármilyen realitást választhat magának. Hát így ne legyen író? A picsába is.

Töltött még egy korty rumot a bögrébe. Pórtorikói rum, a polcon találta. Pórtorikói rum, öregem, meg naplemente a hegyek fölött, meg önreflexió már a harmadik bekezdésben. Mi lesz ebből így? Már jó egy hónapja, hogy nem ivott alkoholt. Abban a realitásban, amit mostanában kezdett el festeni, nem ad teret az alkoholnak. Színek vannak benne, meg hajnali aszánák. Meg hétfőnként erdőben futás. Egyensúlyba kerülés. Egyensúlyban maradás. Ezt már több papírra is felvéste. Célt tűz. Módszeresen, türelemmel, de leginkább önelfogadással. Kezdi visszahozni az életébe mindazt, amit az utóbbi közel egy évben eldobott. Ami struktúrát és kapaszkodott
adott. Amivel a realitását keretezte.

Bármilyen realitást választhat magának. Az a kurva felelősség persze. Mennyivel egyszerűbb nem dönteni, és mennyire őrjítő döntés nélkül élni. Írni kell hát. Írnia kell hát. Még kiskorában gyakran írt. Verseket, naplókat, néhány prózát. Már valahogy akkor is próbálta kezelni a túlfolyó gondolatait. Kiskorában. Ezzel mindig kiverte a biztosítékot mindenkinél. Mi az, hogy kiskorában, kérdezték ingerülten. Hétévesen? Tizenévesen? Már csak ezért is mondta ezt mindig. Magában viccesnek találta. Meg persze marhára nem emlékezett, hogy pontosan mikor volt. Az emlékezete elég erősen tiltakozott a múlt felszínre hozása ellen. Az utóbbi egy hónapban kezdett el újra írni. Ha ingerült, ha megbántódott, ha épp sikerül emlékeznie az álmára, ha valami gondolat újra eszébe jut, ami már foglalkoztatja egy ideje. Leírta, ahogy épp megéli.

Kiitta a maradék rumot a bögréből. Égette a torkát. Jófajta barna rum volt. Nem iszom alkoholt, mert megbetegszik tőle a testem és teret enged a szorongásaimnak. Ezt néhány hete a naplójába írta. Hosszú időbe telt, mire megértette, hogy az alkohol egy elég rossz kombinációt produkál: megszünteti a kontrollt, a szorongásait viszont nem oldja. Kontroll hiányában az pedig kontrollálatlanul tör elő.

Reklámok

2580

Valamelyik nap az jutott eszembe, hogy milyen kiraly lehet, amikor annyira izgatott vagy, hogy ket oraval hamarabb odamesz a talalkozohelyre. Egesz egyszeruen mar alig varod, hogy egyutt csinaljatok. Persze kilencet beszeltetek meg, hogy kilencig erjetek oda, es vegul mar ott vagy het utan nem sokkal. Es hogy onmagaban ez a varakozas milyen oszinte kifejezese annak, amire vagysz, es kepzeld el melle azt, amikor a tarsad is ugyanigy, es hetkor egyutt szalltok fel a kilences buszra. Rajottem, hogy ezekbol szeretnek tobbet az eletembe behozni.

2579

Originally published in Rolling Stones, issue of June, 2017.

Although his whole life is influenced and is inspired by various music artists and performances, it is just until very recently that he started to produce music on his own.

He had no formal education in music. He never played instruments. He was supposed to be the tone-deaf kid in the family. It was back in 1996 when the rising wave of rave music hit him and make him excited enough to give a synthesizer a try that was around. No remarkable advancement at that time though. It was exactly twenty years later when he had the second encounter with electronic music production.

In December, 2015 he got introduced to Tenori-on. The device made him remember long forgotten dreams about making music on his own. It also served as a trigger to start experimenting with live music sessions with his close friend, David, and to start producing music together under the name doorbell 61. While there is no conventional label to express the genre that they produce, it is best described as raw electronic music.

The duo provided him significant inspiration for music production and it does to date. “I dunno what I’m doing, I’m just a kid enjoying playing together with my friend.” It is said that Alan Vega, Alessandro Cortini and goa trance in general had the biggest influence on him. Some sources claim that you can also discover traces of music of Kraftwerk and Isao Tomita, two artists both his father used to listen to.

“When we are in the trance, everything gets to their place. The unbalanced gets balanced. I can resonate with Alan Vega’s recycling metaphor too.”

“A striking characteristic of Alan Vega’s art is its use of recycling. Alan Vega went to the streets to gather the raw materials for his works and presented them in the gallery. After the exhibition, he returned them to their primary reality by throwing them back to their origins. Somehow the same can be said about Suicide’s music – it encapsulates the energy, recycling the city’s electricity.” – Alan Vega, Un-made in the USA

2578

Live feed lesz ezek szerint. Betepni mar sikerult, beszelni veluk meg nem. Mindkettojuket probaltam elerni, Esz pont nem er ra, Jenek meg nem tudom a portugal szamat es a magyar mar nem aktiv. Kettobol nulla eddig. Elkeserit, hogy ez egyaltalan eszembe jut. Mert ha mas realitasabol nezem a tortenetet, akkor Esszel megbeszeltem, hogy kesobb fogunk beszelni, Je pedig minden bizonnyal meg atkuldi a szamat es akkor fogunk beszelni. Tiszta faszsag baszki. Rettentoen zavaro ez az elme uralom. Jo dolog ez a yoga meg ilyen-olyan terapia meg mas ugyfelei, de hat en most akarok minden hulyesegemtol megszabadulni! Elkepeszetoen turelmetlen vagyok.

“The Gestalt theory of perception has been criticized as being descriptive of the end products of perception without providing much insight into the processes that lead to perception.”

Szoval ha nem ugy gondolkodik, mint a nyugati tudomanyban megszokott, akkor a nyugati tudomany megkozeliteseben definicio szerint nem lehet tudomanyos, tehat a halmazon kivul definialt. Hat ez nem egy tul nyitott vilag igy 🙂

2577

Az untitledeknek csinálok itt helyet.

Jével való kapcsolatommal kapcsolatban, tudom még fokozni, két dolgot jegyzek le. Egy. A szeretet guru kép, amelynek megfeleltettem. Avagy kivé leszek veled. Férfi téged még így nem szeretett, mondtad. Persze, hogy ennyire szeretlek, hiszen engeded. Mondtam. Kivé leszel velem. Egyes számú gestalt mantra. Mi egymás mellett gyerekek vagyunk, te ezt tudtad? És itt jön képbe a kép. Kettő. Portimão a szín. “Our motivation for seeking an imago match is our urgent desire to heal childhood wounds.”

Azt még el kell mondanom, hogy Mo Yan szörnyen jól ír. Mondom mindezt úgy, hogy két fordítással odébb volt szerencsém olvasnom. Miatta persze mandarinul azért nem tanulok meg. Miért nem?

Figyelj! Figyelek. Szeretnék úgy élni, hogy. Sokat vagyok egy helyben, és a sok egyhelybenlevések mellett hosszabb időkre elutazom. Legyen egy bázis, hogy ahonnan és ahova. Térbeli és időbeli kapaszkodó és struktúra. Kell és kellő idő pihenésre és inspirációra. A pittám és vatám egyben es egybensúlyban tartására. Szeretnék úgy élni, hogy. Módszeresen találok pénzt. Fedezem a szükségleteim. Azzal foglalkozom, amivel szeretek. Írok, festek, zenélek, meg zenét hallgatok. Hallom?

Na hallod! néha azon kapom magam, hogy mintha valami ünnepnapra várnék, hogy betegyem a Föllakzoidot. Mert amellett, hogy valamiféle irót, öregem én állandóan zenét kurálok. Még a lasztefemre is visszamentem, nehogy fölöslegesen hallgassak ám!

Tegnap Dé asszongya nekem, hogy de vigyázzál, már beleírtalak a forgatókönybe. Érted, ő beszél nekem írásról! Mindketten a saját levünkben főztünk.

2576

Alkoholt már nem iszom, nem hergelem a pittám. Nem tépek, pacifikálom a vatám. Megfordítom, ami fordítva van. Kontrollt tartok kontrolláltan. A cél a kontroll levetése amúgy. No worries, én sem értem. A naplemente persze minden este a szemembe süt. Újfent kódolok is, gyakorlom az egy helyben ülést. Startup meditation. Marha nehezen megy, öregem! Napirend is van, meg kanban az ablakon, naplementés háttérrel.

Már lesziáztam a házban, akit csak szigorúan magázni, a házmesteri minőségéből pedig éppen kimenedzselés alatt álló, judgement bajnok szembenőt meg áthívtam csapatit sütni. A vastagságára figyeljen, ahogy nyújtja, kevés idő alatt kell átsülnie, hogy puha maradjon.

Szóval gyógytea, meg gyógykenyér, ez volna a hosszú élet titka?

Már füvet is nyírtam neki, zseppénzért. Your turn to run ♫.

2575

Az van, hogy kiskoromban mindig csak nézegettem, hogy a korim milyen szépen kanyarítja a betüket, és sóvárogva gondoltam rá, hogy majd egyszer én is, én is úgy, ha felnőtt leszek végre, erre hát közben nem felnőtt lettem baszki! a betűket mégsem kanyarítom sehogy, dehogy még az ovódába sem kell vinni, pedig úgy mondanám már neki, hogy nézd, azok ott hattyúk.

Közkívánatra, leginkább terápiás célzattal persze, ideírok. Már megint itt tartok!