Ahogy a hideg kő súrolja az arcod
Nézed miképp a két forró test harcol
Némán suttogja ajkad isteni imád
Kéjes mámorukból neked csak kín jár.
Keser könnyed koppan a padlón
Felrepedt kézzel vésed magadba
múltad; s jövőd vérzik már mohón
Reszkető térded megrogy alattad.
Részeg szerelmöket burkolja az éj,
Huncut pinája vadul kérlel — még!
Visítva hasít melledbe minden nyögés
Nászukat töri riadt lövés.
Budapest, 2006. augusztus 17.
Itt az utolsó alkalom, rálépett a pedálra, illetve lépett volna, inkább tekert egyet, holnaptól már más világ, érezte ezt ő is, Király és Oktogon között még nem utaztam 60-nal villamoson.
Élet az, mi neked csupán álom,
Álmod az, mi másnak csak élet,
Várod, éled, megálmodod álmod,
Várod, álmod, mi egyszer lehet élet.
2006. május 22. Budapest
Véres könnyed marja bőrét,
Száraz ajkad remegve suttog,
Fülébe harapod: nagyon fáj,
Vánkosba zokogod őrült álmod.
Perc míg múlik, évekké hízik,
Kín szel, mint puha vajt a kés,
Tüdőd füstöt merít, élet után szomjaz;
Szürkét mi másnak, hogy éjjel kefél.
Törékeny csontjaid öleli a föld.
Ó te édes, gyötört testem,
Szeretlek lelkem, maradj velem,
De ne halj meg! csak pusztulj innen.
2006. június 26. Budapest
Ady Endre: Három őszi könnycsepp
Őszi délben, őszi délben,
Óh, be nehéz
Kacagni a leányokra.Őszi éjben, őszi éjben,
Óh, be nehéz
Fölnézni a csillagokra.Őszi éjben, őszi délben,
Óh, be könnyű
Sírva, sírva leborulni.
Adrián segítségével mostanában szlovákul tanulok, egy igen kedves kis mondókát már el is sajátítottam. Ekképp hangzik: ked madari za Dunajom, tak slováci za záhoráci. (Ha magyarok a Duna mögé, szlovákok a hegyek mögé.)
Haha, geci. A pécsi Critical Mass után Space Shit, Esclin Syndo, 30Y, Neo és Colorstar egy napon (április 21.), másnap a fővárosi kerekezést követően pedig Ez3kiel és Yonderboi. Hol másutt, mint az idei Pécsi Egyetemi Napokon. Napijegy nem pécsi diákoknak 700 Ft. Lesz még Kispál, Quimby meg ilyen szarok, hátha téged ez hoz lázba. Úgy tűnik kihagyom folyó év első Anima koncertjét. Hát ez van. Sóhaj.
Gentleman is lesz, hajón az is. Holnap eső várható. Nesze, itt egy simogatás a lelkednek.
Nagyon fáj
Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.Ti hû ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végettkivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.József Attila, 1936.
Weores Sandor – Ellentetek
Mindig csak az van, ami van.
Mindig csak az nincs, ami nincs.
Mindig csak az nincs, ami van.
Mindig csak az van, amin nincs.Ami van, folyton valtozo.
Ami nincs, folyton ugyanaz.
Ami nincs, folyton valtozo.
Ami van, folyton ugyanaz.A mozdulatlan nem mozog.
A nyughatatlan nem pihen.
A mozdulatlan is mozog.
A nyughatatlan is pihen.Aki el, az eletben el.
Aki holt, nem el soha mar.
Aki el, a halaban el.
Aki holt, nem hal soha mar.Ha nem erted jobban figyelj.
Ha erted: hallgass, menj tovabb.
Ha erted: tobbe ne figyelj.
Ha nem erted: hagyd s menj tovabb.
regebben irogattam verseket de aztan kozkivanatra abba maratt meg rajottem h en nem ebben leszek mester pedig a mai napig a vers pont lap pont hun kint van a regi siteom gabo versei cimszo alatt. vki felfedezett. mindenesetre itt van egy sajat szerzemeny regebbrol. szonettforma, anno nagyon teccett.
Szürkület
Sűrű csipke-homány borul a tájra
Sün léptei zizzenek halkan
Bundája apró testéhez tapad,
Amint szökken a mókus az ősz fára
Búsan lengedez, egymagávan árva
Társai mind elhulltanak alant
Parány otthonként szolgálnak
Immáron férgeknek, lárvának.
Bágyadt párát prüszköl, s ásít;
Megfáradt óriások derekán
Királyok fényesítik koronáik
Alszik hamar, horkol is tán
Mély álomba csábít -
Mint tündefény csillan a táj.
Budapest, 2002. 10. 12.
