Még jó, hogy esik, van miről diskurálni, kuss lenne végig amúgy, ahogy szörföl a sínen a sárga.
Az Odeon egy régi darabot húzott elő a fiók mélyéről, Almodóvar fiatalkori művét játszák újra Laberinto de pasiones címmel. A ’82-es játékfilm igazi csemege azok számára is, akik nem rokonlelkűek ezzel a műfajjal.
Egy amúgy négyszázért magát kellető csapolt (értsd: vízezett) sört tudod, hogy lehet eladni pikk-pakk négynyolcvanért? Arra hivatkozol, hogy az ötszázasból nem tudsz visszadni, nincs több apród, fogta a kislány, és kezembe nyomott egy huszast, ennyi van csak, hogy ugye nem baj.
van ez az uj lenemtom irni mijjen noi divatceget vagymit reklamozo plakat. kalzedonija vagymi. namarmost elgondolkodtato otletet sikerult kivitelezniuk. vhogy ugyanazt ereztem amit zmin blogjaba is rogzitett:
amikor eloszor lattam az uj calzedonias plakatot percekig acsorogtam a buszmegalloban azon tepelodve, hogy most komolyan egy nagy babarozsaszin fasz kandikal ki a csaj szoknyaja alol, vagy sem. aztan a húdemeresz gondolatsor kozben rajottem, hogy megsem.
en nem jottem ra h megsem csak most h megneztem egyket kapcsolodo kepet zmin blogjaban. sejtettem h vmi turpissag lesz a dologban. hamar zminnel tartottunk akkor idezek tole meg egy blokkot:
nem nezek tevet.
nem hallgatok radiot.
nem olvasok ujsagot.
nem kattintok az indexre.
nem veszek konyveket.
ense nezek tvt mer mindenki buzievagy aki nez. radiot kenytelen vagyok furdes kozben hallgatni mer ott meg nincs hifi illetoleg reggel kenyelmes csak benyomni a hifit. persze buzievagyok. indexre meg nem kattintok mer nincs idom olvasgatni. konyveket meg nem veszek mer csorovagyok es buzievagyok. es _ijjet_ szertenek/akarok/kell.
