Egyszercsak egy nő elkezdett fennhangon jajongani a buszon, kezében egy mobiltelefonnal. Egy darabig birkózott a modern technika vívmányával, majd feladta, és jól láthatóan ideges lett. Gondoskodott róla, hogy valamennyi utastársa is erről tudomást szerezzék. Miután különösebb esemény nem történt, magamban mosolyogva visszabújtam a könyvembe, amikor egyszercsak a nő ideges hangja vert fel:
- Nem tudná valaki kölcsönadni a telefonját? Harmincas vagyok.
Erre persze nagy nyüzsgés-forgás, duruzsolás támadt a buszon, majd néhány percet követően elégedett arccal helyezte SIM kártyáját a kölcsönkapott készülékbe. Tárcsázott, a hívott fél pedig kisvártatva felvette.
- Szia, elém tudnál jönni a buszmegállóba?

Elmentem egy buliba, Anyu, és emlékszem a szavaidra. Megkértél, hogy ne rúgjak be, így hát nem ittam semmi alkoholt. Büszke voltam, Anyu, ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam alkoholt vezetés előtt, Anyu, amiért a öbbiek gúnyolódtak is velem. Tudtam, hogy igazad volt, Anyu, és hogy neked mindig igazad van. A buli lassan véget ért, Anyu, és mindenki haza indult. Ahogy az autóhoz léptem, Anyu, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján – felelősségteljesen és büszkén! Lassan mentem, Anyu, és bekanyarodtam egy kis utcába. De a másik sofőr nem vett észre, és frontálisan belém hajtott.
Ahogy fekszem itt a járdán, Anyu, hallom a rendőröket, amint mondják, hogy a másik sofőr ivott. És most én vagyok az,akinek ezért meg kell fizetnie! Itt fekszem, haldoklom, Anyu, kérlek siess! Hogy történhet ez meg velem? Az életem kipukkan, mint egy lufi! Körülöttem minden tiszta vér, Anyu, és a legtöbb az én saját vérem. Hallom, az orvos azt mondja, Anyu, hogy már nem tud segíteni rajtam. Csak azt akarom mondani, Anyu, esküszöm, tényleg semmit sem ittam. A többiek voltak, Anyu, akik semmivel sem törődtek. Valószínüleg a másik sofőr is egy ilyen buliban volt, mint én, Anyu. Egyetlen különbség van csupán: ő volt az, aki részeg volt, és én vagyok az, aki most meg fog halni! Miért isznak az emberek, Anyu? Ez az egész életüket tönkreteszi! Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek! A férfi, aki belém jött, Anyu, körbe-körbe szaladgál, én pedig ittfekszem, és haldoklom. Ő meg csak néz rám hülyén! Mondd meg a bátyámnak, hogy ne sírjon, Anyu. És mondd meg Apunak, hogy legyen most bátor. És ha már a menyországban leszek, Anyu, írasd a sírkövemre: “Apja lánya”. Valaki mondhatta volna neki, Anyu, hogy ne igyon, ha vezet. Ha mondta volna neki valaki, Anyu, most nem kellene meghalnom. Már alig kapok levegőt, Anyu, és nagyom félek. Kérlek, ne sírj miattam, Anyu. Mindig ott voltál, amikor szükségem volt rád! Mielőtt elmegyek, van egy utolsó kérdésem, Anyu: NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN,MIÉRT NEKEM KELL MOST MEGHALNI???

(Megjegyzés: Ez a történet a Springfield High School USA-ból terjedt el, egy héttel azután, hogy 2 diák autóbalesetben lelte halálát. Valaki vette a fáradtságot, hogy ezt a történetet megírja. Kérlek, küldd tovább annyi embernek, ahánynak csak tudod! Próbáljuk meg megismertetni a világgal, hogy ezek az emberek felfogják, mit is jelent mindez!!)

Wiwen kaptam, válaszul blokkoltam a feladót. Hofi után szabadon, “ne az én postaládámat szarozza össze”. Tudod, nagyon tudom sajnálni az embereket. Anyu, miért? Miért ilyen csacskák az emberek? Miért ilyen segghülyék. — S mesélte, hogy pénzhez jutás végett először úgy volt vele, az utcán pár embert agyonver, majd elveszi a pénzártácikat, de végülis barátja unszolására inkább eljött dolgozni. Nem felejtette el hozzáfűzni, hogy az egyik barátja most jött ki a börtönből, és neki nincs kedve bemenni, ez is közre játszott a döntésében. És már két hónapja nem volt diszkóban. Kell a pénz tehát. Ezt a hihetetlen nagy információáradatot pedig olyan érdeklődéssel fogadtam, minthogy jé, esik az eső. Közömbös a[z] egész.

Olyan szó pediglen, hogy kihangsúlyozni nincsen. Sajnos ez korunk egyik divatos, rossz szokása, hogy rokonértelmű szavak igekötőit szabadon cserélgetjük. Kiemelni, ill. hangsúlyozni lehet a mondandónkat. Kihangsúlyozni nem. (Onnan ismerhetők fel könnyen ezek az igék, hogy az igekötő nem hordoz többletjelentést, v. nem változtatja meg az ige jelentését, ami pedig feladata volna.)

Ezt, neked: two