A reggae új hullámát meglovagoló előadók vagy az elektronikus hangzással feldúsított irányt követik, vagy a dancehallt próbálják meg Jamaikán kivülieknek úgy feljátszani, hogy azokat csak DJ Bosinak van mersze pörgetni a Trafóban. Elephant Man korábbi albumai táncolhatatlan dancehall válogatások, így külön meglepetésként érte szerkesztőségünket a napokban befutott Let’s Get Physical, amire már – gyanúsan – a postás is rázta a seggét az ajtóban (Wave Ya Rag).
A 2007-ben kiadott immáron Bad Boy Records produkció nem ragaszkodik keservesen a reggae-s kötelékekhez, nyit az r’n'b (Throw Your Hands Up), hip-hop (Gangster World, Five-O), meg úgy egészében a mainstream vonal felé, így kerülhetett a korongra az I Will Survive riddimre kevert Willie Bounce is. A Let’s Get Physical mind a tizenhárom felvétele sláger, s ezt alátámasztja a közel tucat vendégelőadó is: Rihanna, Rheka, Mya, Shaggy, Busta Rhymes, P. Diddy, Bounty Killa, Wyclef. És a többiek. A teljes LP tökéletesen táncolható, kiváló iskolapéldája annak, hogy miként lehet és kell egy alapvetően szűk réteget megszólító anyagot olyan formába tálalni, hogy lemossa a három hete uralkodó Daddy Yankee-t az iPodomról, de egyáltalán, hogy nyugodtan lehemessen bármelyik kereskedelmi rádióban vagy felkapottabb klubban. A korong április 8-án jelenik meg Európában. I shake ma thing.
L azt mondta, neki ez a nagylemez pedig tetszik, persze ő a Hiperkarmát is szereti, de ha őszinték vagyunk egymáshoz, akkor megállapítjuk, hogy a Luddita–lányok is öregednek, és a 22 számból összelapátolt 
Az új LP-re és a közelgő Mikulásra 
Nem tudom, mennyiben szükségszerű, hogy egy zenekar befutásának elengedhetetlen kelléke az elkurvulás, de ha az 
