Egyszerűen nem bírtunk elmenni szótlanul azon puszta tény mellett, hogy egykoron milyen borzalmasan jó podkasztokkal halmoztuk el botfülű hallgatóságunk, így jobb híján bemutatnók vadonatúj összeállításunk. Benne: reggae dub, persze, kizárólag a tavaszra való tekintettel. Keféljen erre, ha nem szégyenlős! Loopban az igazi.
Groundation: Grounding Dub
Ashley: Kingdom (Dub Version)
NgoMau: Too Late feat. Lariol
Jan Delay: Flashgott Dub Feat. Xavier Naidoo & Dennis Dubplate
Rappa Robert: Paradise (Dub)
Alionsonny: Travelling Lion
Notty-D: Follow me Dub
Unknown: My Statement Dub
A szett pikantériája, hogy pontosan ezen a napon egy éve raktuk össze, így egyúttal boldog születésnapot kívánunk neki!
Jah man here we are back again after some longer break. Selecta slink introduces somewhat the roots of the dub music that delicious reggae genre makes da world go ’round.
George Nooks: No More
Barrington Levy: Skylarking Dub
Augustus Pablo: Java Passion
Junior Reid: Searching For Better
Glen Brown and King Tubby: Termination Dub
Mabafu: Salsanita
If you like this session make donation to the artists and composers. Have it your way.
Ha egy kíváló, reggae dub stílusjegyeket felvonultató elektronikus korong akad a kezünkbe, a szerző vitathatatlanul francia származású. Hallás után hasonlóképpen üdvözöltük Gary Clunk Frist steps albumát, amelynek első ízben kislemezéhez volt szerencsénk valamely járatott podkaszt jóvoltából, majd a Starfroschról pedig kikölcsönöztük a hiányzó számokat is. Clunk (született Gaëtan Pastor), vagy a többek által ismert nevén Gray Dub, tizenkilenc évesen dobta ki házi készítésű First steps összeállítását, amelyet azóta jó eséllyel játszanak Bordeaux klubjai.
A hazai dub kedvelő közönséget időről-időre az A38 es a Trafó szokta megörvendeztetni egy-egy francia csapattal, noha a közeljövőben inkább a dzsezzt favorizálják az említett kultúrális központokban, de ami késik, nem múlik. És hogy a kemény téli hónapokban se mararadjunk dub nélkül, érdemes tizenhatodikán csütörtökön az MTV1 szokásos A38 közvetítésére hangolni, ezúttal az időközben elkurvult Anima egy koncertjét húzzák elő az archívumból.
Itthon a magát szellemében haladónak képzelő Mama Records sem pártfogol egyebet, csak a Radio Cafén agyonjátszott mainstream csemegéket, de már itthon is elérhető a PayPal; bátran töltse le a zenét, és támogassa a művészt.
Ausztrál tudosítónk hívta fel a figyelmünket a Dub Session podcast 31-dik epizódjára. Az összeállítás különlegessége, hogy a műsor az új-zélandi reggae kultúrát mutatja be a frissen indított National Reggae Showcase első állomásaként. Az adást az a kiváló Fat Freddy’s Drop indítja, akinek Based on a True Story LP-je már nálunk is volt terítéken, de Dub-a-dub podcastunk felvezetéséért is ez a formáció felelős hasonlóképpen, ahogy az új-zélandi adásban is. (Két műsor nem tévedhet.) A podcast introjában említésre kerülő funkos, hiphopos, dubos hatás példásan végig követhető a majd’ egy órás műsor mentén, de azoknak is érdemes beletekerni az adásba, akik az elektronikusabb vonalát szeretik a reggae-nek.
Köszönjük a temérdek rajongói levelet, amelyben a podkasztok hiányára hívták fel a figyelmünket, habár nekünk is feltűnt, hogy nincsenek podkasztok. Most viszont vannak, rögtön kezdjünk egy elektronikus összeállítással, slink selecta kezei alatt pörögnek az alábbi dub/d’n'b felvételek. Fogyasszák nagy étvággyal!
Notwen: Shaka Street
Ez3kiel: Burnin’ Dub
E-Z Rollers: Passage To India
Pendulum: Voyager
Chris. SU & SKC: Blastah
Deadlycrusher: System Dub
Strip reggae – any sort of reggae – back to its essence and you’ll be back to the bass and drum, the groundation of everything that happens in the music. But if you then rebuild on that bass and drum with the imagination, the invention and the sheer mixing board dexterity of King Tubby, Lee Perry or Scientist, you’ll be dubbing. (The Story of Reggae Dub/BBC)
A Fat Freddy’s Drop-ra lassan fél éve figyeltem fel, azóta két albumukat sikerült megszereznem, sőt Live at The Matterhorn felvételeit is bezsebeltem. A héttagú új-zélandi formáció talán legpopulárisabb, és ebből kifolyólag legtöbbett játszott számukat, az Erni-t a Dub-a-dub podkaszt nyitányaként választottuk. Amellett, hogy nagyon kellemes reggae dubot játszik a csapat, elektronikus és dzsezzes muzsikák is megfordulnak a korongjaikon. Külön jó hír, hogy Based on a True Story LP-je többek között a rádiócáfés válogatások gondozójaként megismert Mama Records forgalmazásában itthon is beszerezhető. Hallgasson bele az albumba!
A Select Cuts bábáskodása mellett 2003-ban kiadott 3333 példányszámban limitált Oracabessa (12 Inch Biz, Dubplates, Remixes and Definitives) c. összeállítást nyúltam le minap L-től. A reggae dancehall és dub stílusok ihlette Ali Campbell és Brian Travers (UB40) munkássága két korongon követhető nyomon. Az elektronikus alapokon újrakevert számok előadói között ott van Elephant Man, az egyszer már Nick Carter szólóalbumán is felbukkant Mr. Vegas vagy Lady Saw, hogy a mainstreamet ismerők számára is nagynevekkel dobálozhassam. Ha még nincs a könyvespolcán, szerezze be azonnal. Hogy addig se unatkozzon, pörögjön a Nu Skool Players Elephant Man: Run Lef Dem Drawers remixe.
Bosszúsan húzod össze, ráncolod is, gyöngyös a homlokod, mérgesen lépkedsz, egymás után gyorsan szeded, menedék után kutatsz, könyved is fejed fölé emeled, elbújsz előle, te itt sem vagy, más van itt inkább, helyetted, s míg a természet tűri, mit tűri, éri ahol ÉRI, kövér karját odanyújtja, élvezi, hogy ÉL, te csak futkosol, kis hangya, pedig nem más ez, eső mindez.
A King Size Dub kollekció első dupla korongját 1995-ben dobták piacra, azóta már további tíz albumot töltött meg a német székhelyű Echo Beach a reggae dub világ legnagyszerűbb felvételeivel. A Művész mozgókép színház poros polcain bukkantam a napokban a jubileumi tizedik fejezetre, amely 5555 példányban limitált kiadás, így igazi kincs volt a megszerzése két McDonald’s menü áráért. Útravalóként küldeném a Dub Incorporation ska fűszerezésű Bla bla c. számát. Trust. Belief. Love. Respect.
Lájtkóla és after eight, mert megérdemlem. Kevés olyan dolog van, amit annyira emberi fogyasztásra alkalmatlannak tartok, mint ez a kettő — együtt pedig végképp. Ennek ellenére mentolos szájjal majszolom az édesítőszert. Nem tudom, melyik bank kreatív csapata nyalt rossz bélyeget, de a Semmit bele! hitelbírálati szlogennel úgy érzem cseppet pályát tévesztettek. Amúgy komolyan van még valaki, aki azért nyit vipmailes postafiókot, mert két kurva nagy csöcs van a bannerján? Blol.
Na de mibe, hogy még nem hallottad a nap hírét! Szexuális zaklatás egy nyolcadik kerületi iskola vécéjében, avagy négy srác leszopatott egy punit a sloziban, és kiderült. Noha a hírforrás erőszakot említ, szerkesztőségünk az egyik fiú szülejének nyilatkozatával azonosul, mely szerint „a kislány önként ment be a vécébe, persze hogy a gyerekek megörültek neki”. Én azért megnéztem volna azt a kislányt, aki egyszerre négy srácot kényeztet cseppnyi ajkaival. Erről rögtön az a socialpornos poszt jutott az eszembe, hogy Rachelle-t nem elégíti ki egy fasz, így helyből négy sráccal kefél. A mellékelt fotón pedig tömik előről—hátulról, két srác meg oldalt veri a farkát. Napokig sinkongattam rajta.
A 20y főképp vegyes összetételű kábitó hatású szerektől, erősen fűtött nemi identitástól és 80-as évekbeli reggae dub zenéktől függő, saját célzatú, a nyájas Olvasóra bízott bélyegekkel felcímkézett blog vagy médium.
Az írások gyakran az obszcenitás kifejező erejével élnek, így azok megtekintését felnőtt korúak számára javalljuk. A szöveges és audio-vizuális performansz kialakításakor igyekszünk a saját esztétikai igényeinket a messzemenőkig kielégíteni, amelyek azonban nem feltétlenül egyeznek az Olvasó elvárásaival. Én még tovább olvasnám ezt, szórakoztat!