Bármennyire tiltakoznak ellene sokan, és egy előadáshoz készített bemutatót inkább tehernek, mintsem értékes kiegészítő segédletnek gondolnak, addig igenis mind az előadő, mind a fogadó fél részéről egy prezentáció maga a kincs! (Itt jegyezném meg, hogy a későbbiekben egy jól öszerakott bemutatóanyag a konferencia weboldalára is kikerülhet, így a rendezvényen részt venni nem tudó érdeklődők számára is hasznos kellék lesz.)

Az elmúlt néhány évben volt szerencsém nem egy konferencián, előadáson részt venni hallgatóként és előadóként is, ezek alapján tényként közlöm, hogy a prezentáció segít. Segít az előadónak, hiszen egy gondosan felépített prezentáció előre kitűzi a gondolatmenetet, nem enged a témafonaláról elkalandozni, egyúttal biztosítja azt is, hogy minden szükséges információmorzsa elhangozzék, amelyet az előadó át szeretne adni a közönségnek. Segít a fogadó fél számára feldolgozni a hallottakat, egyúttal vizuális élményt is nyújt, amely nagyobb mértékben elősegíti ez elhangzottak elraktározását, valamint nem utolsó sorban, bármennyire badarságnak is tűnik, fokozza a hallgatóság éberségét, gátolja a figyelem lankadását. Természetesen mindezek csak abban az esetben teljesülnek, ha a bemutatót valóban gondosan készítjük el, nem csak halomra hányjuk a diákat hűbele balázs módjára. Az alábbiakban tekintsünk át néhány fontos szempontot, amely a prezentáció tervezésénél jól jöhet!

1. Válasszunk homogén háttérszínt, kerüljük a fehér használatát! Ügyeljünk a kontrasztos színekre, különben nehezen olvashatóvá tesszük a diasort!
2. Egy prezentációt vázlatpontok tesznek prezentációvá. Ne essünk a ló túloldalára, amikor annyi információt zsúfolunk egy diára, hogy az áttekinthetetlen lesz még a mi számunkra is!
3. Az előző pontot kiegészítvén csak vázlatpontokat alkalmazzunk! Nem esszéírás a feladatunk.
4. Praktikus lehet összefoglalók készítése, ahol néhány pontban megemlítjük, miről lesz vagy miről volt szó. Javaslom ezen áttekintő diákat a tartalom nyitására és zárására használni. Kezdésnél nagyon kényelmes, mert egy átfogó képet nyújt a hallgató számára, hogy miről is lesz szó, az előadónak pedig jól az emlékezetébe vési, hogy honnan hová kell eljutnia. Záró akkordként pediglen azért hasznos, mert a fogadó fél a temérdek új információt még egyszer gatyába rázza, és segít egy egységes képet kialakítani benne.
5. Minden dián tüntessük fel a prezentáció tárgyát, így a későn érkezők is könnyebben kapcsolódhatnak be az előadásba.
6. Ne higgyük, hogy ami a monitoron nagy betű és látszólag jól olvasható, az egy kivetítőn nézve a közönség utolsó sorából is az lesz. Hat-nyolc pontnál többet ne tegyünk egy diára!
7. Tarkítsuk bemutatónkat szemléltető ábrákkal! Természetesen mellőzzük az animált gifek áradatát, azonban kellő helyen elsütött grafikák segítik a hallottak megértését. Az emberek többsége vizuális típus.
8. Legalább a nyitó dián tüntessük fel a szerző valamint az esemény nevét (például Malacka-barátok Konferenciája), amely alkalomból az előadás megfogalmazódott. Ne felejtsük el záró diaként újból feltüntetni a szerző nevét, ezúttal azonban az elérhetőségét is illdomos megadni. Nevetségesen hangzik, de köszönjük meg a hallgatóság figyelmét!
9. A bemutató végén praktikus egy hivatkozásokat felsorakoztató dia beszúrása, amely pontokon tovább gyűjthetnek információt a téma iránt mélyebben érdeklődők.
10. A legnagyobb odafigyeléssel felépített diasort is pillanatok alatt odavágják a helyesírási hibák. Ügyeljünk az ékes magyar nyelvünk szabályainak betartására!