Hitomi Kanehara Pirszinget a kígyónakja (Magvető, 2007, 9631425560) haszontalan időtöltés. A hátlapján beharangozott underground olvasmány, díjjal jutalmazott írói tehetség kapcsán sokáig gondolkodtam, hogy H. vajon nem csak egy rossz tréfát űz-e velem, és a keresőkben csupa tinédzser blogokat felhozó könyv borítója mögé egy egészen más művet rejtett, mikor kölcsönadta.

Az alig kétórás időpocsékolásban természetesen igen tekintélyes szerepe van a csapnivaló, stílusidegen fordításnak (Nagy Mónika), a magyar címet (eredetiben: Snakes and Earrings) egészen idáig nem sikerült megemésztenem, de bátorkodom feltételezni, hogy nevetségesen rossz humorom áll a háttérben. A feldolgozott egynyomtávú történet állítólag csak Japánban történhetne meg, de semmi további fogodzkodót nem kapunk, talán a regény szavai között szerepel egyszer-kétszer a Tokio, de ebben sem vagyok biztos. Ha ön könyvfalás helyett fele annyi időt tölt keféléssel, ahányszor Luit a Pirszinget a kígyónakban megrakják, már jobban jár, a bestof-irodalmat meg hagyja csak a csupasz punákra gerjedőknek.