Mézédes finom szilvának kilóját háromszázér tessék. Friss földiepernek kilója reklámáron. – Ugyanolyan speakere van a cigánylánynak, mint HP-nek a klippekben. – Itt állunk lent a Mosoly utcánál. Tessék a finom földiepernek dobozát csak 350 forintért.

Mocskos meleg van. Ég a karom.

Így utólag visszagondolva elég röhejes. Ahogy a skanzenudvarban ülünk, szívom a dohányt, I respect Gábor, így Arnold, Dorian meg a gomolygó füst mögött bólogat, menő dolog, persze. Menő, hogy leszoktam. A különbség a dohányzás és nemdohányzás között nem sok. Most, hogy nem dohányzom, azért van, hogy rágyújtok. Régen is rágyújtottam, pedig akkor még dohányoztam. Valójában csak nézőpont kérdése. Mármint hogy szert töltesz magad, és nézed a reakcióid, vagy éppen hogy megvonod azt magadtól, és annak hatását tanulmányozod.

Leszokni a dohányzásról nehéz. A lófaszt. Ugyanannyira visel meg, mint átállni vegának vagy hosszabb ideig nem inni alkoholt, bármit. Ha a leszokást úgy éled meg, mintha valaki megtiltaná neked, bohóc vagy, de saját magad bohóca. Csuda nagy szerelemből is szar kilépni, persze. Egy év után, öt év után, a bagót is könyebben teszed le egy hét után, mint mikor húsz éve szívod. Ha bemagyarázod magadnak, hogy a dohányzás a részed, egyszerűen rá kell gyújtanod, nem te lennél, ha nem füstölnél, akkor a saját tested fölötti kontrollod kisebb, mint egy földigilisztáé.

Le kellett volna menni eperért. Ennék már dinnyét is, mézédes görögöt. Legyen már nyár, hékás.