Most, hogy már a blogomat – szép csendben – átalakÃtottam családregénnyé, álljon itt a következÅ‘ epizód, amelyben Athina vesz egy monitort úgy, hogy azt még sohasem látta élÅ‘ben, és persze mást várt a lelkem. (És neki van boltja, te jó ég!) Aki ennyire csacsy, szerintem annak legközelebb tényleg nem az Edigitalban kell vásárolnia, de máshol sem, küldje le anyut tejért–kenyérért, és majd reklamáljon nála. Lassan egy éve lesz, hogy a szóban forgó üzletben én is vettem egy monitort, igaz, nem is ASUS-t, és igaz, én megnéztem azt vásárlás elÅ‘tt. Olyan annyira, hogy az eladó kollégával és L-lel közösen hárman kukkeroltuk a képernyÅ‘t képpont hibák után kutatva, és amikor találtunk egyet, a fickó szó nélkül hozta a következÅ‘ monitort a raktárról. Azóta sincs kutyabaja. Hogy az üzletszabályzatukkal ellentétes magatartást tanúsÃtanak, az valóban kellemetlen, és ezen a ponton teljesen jogos a drága fogyasztó álláspontja, de vajon nem lett volna mindez elkerülhetÅ‘, ha termék vásárlása elÅ‘tt elÅ‘ször megnézzük, hogy mit is veszünk meg? BÃrósági határozat ide vagy oda, mégis az idÅ‘ – kincs. MegelÅ‘zés, komám, anyád neked nem mondta?