Ha rasszista lennék, és engem tényleg érdekelne a bőrszíned, két csoportot különböztetnék meg, negatív és pozitív alapon. Pozitívan különböztetném meg azt az etnikai kisebbséget, aki a csarnokban épp hogy ránézek a Kubura, már a visszajárót nyomja a kezembe, és negatívan diszkriminálnám az az ötven méterrel arrébb tanyázó etnikai inkább többséget mint sem, amelyik az aluljáróban cicegi a füledbe, hogy cigi–cigi, és amikor az arcába üvöltöd, hogy cigi az anyád, utánad jön csapatban, hogy figyelj, hozzád beszélek, mert az előbbit embernek ítélem, utóbbit meg féregnek sem, még szerencse, hogy EU kompatibilis polgár vagyok, faji megkülönböztetésre hajló előítélektől mentes, én az életem során alakítom ki az ítéleteimet.

Ugyanúgy érzem magam, mint egy kibaszott béka, \ mint ahogy a tegnapi Vámos műsorban a meseterapeuta \ kifejtette, hogy a Grimmekből ismert csókold meg a békát, \ királyfi lesz belőle motívum mindössze egy félre fordítás, \ valójában a békát a falhoz kell vágni, \ mint egy szimbólumaként hogy nővé lesz a gádzsi, \ na én vagyok az, aki vágtam magam sokszor, \ hogy királyfi legyen belőlem mindannyiszor, \ végül ő nő lett, én meg a királyfi, \ mindebből nekem csak a falhoz vágás marad, \ habár a „gyámoltalan ugat, gyere mutatom az utat”.