Százforintos süteménnyel az ölemben bámultam sután, ahogy sietve tömik a gépbe a papírpénzt, mire az pökhendin köpte ki sorjában, s miképp eleget szórakozott az előtte ógó-mógó tagon, és lenyelte úrin, csörgött hasában a sok huncut garas, s mire odaértem hozzá, már csak merítettem a nyílásból, Vác nulla nulla diák és csak oda, de még így is maradt a markomban, amit idegesen az első neharagudj kezébe dobtam, miközben szaporáztam a tizenkilenc-ötvenötös felé.
