Zamárdi, fátyolfelhő, harminckét fok.
Aki nincs ott, buzi.
Játékra buzdít a magyar, dobogjon halk pillangószív, dölj csak hátra, lazíts, kiskapitális geek leszek. A napokban debütált Harkányi Zoltán neve alatt a Keresőblog a hazai online marketinggel foglalkozó szaknaplók listáját bővítendő, noha a ténylegesen célzott terület csupán ennek vékony szelete; keresők, valójában [m]inden ami a Google-[l]el történik, vagy azzal kapcsolatos.
Lelkes a fiú, rögvest be is dobta magát a köztudatba, pillangószív jeligére hirdet versenyt. Játékszabályokat nem definiál, a meccs pedig érdekesebbnek ígérkezik a közelmúlt vébéjénél, hiszen a focinál már csak egy nagyobb bunda van, az pedig a SEO. Eszközöket ki-ki saját maga válogathatja meg, majd jönnek a mentegetőzések, hogy ő fehérsapkás, másik meg fekete, félév tiszta játékidő, aki úgy gondolja, mókának sem utolsó.
(Aggodalmamnak csupán atekintetben adnék hangot, hogy az ötlet jó, de nem kimunkált. Az az a szabály, hogy nincs szabály elv a valós életben igen riktán működik, valamint egy egészséges verseny objektív méréséhez mindenféleképpen elengedhetetlen kellék.)
Illusztráció: Adrian Hudson: Last Stand
Hogy Önben milyen asszociációkat támaszt egy barna meleg rúd látványa — niggerfasz vagy kakika — döntse el hamar, mielőtt tizenkét éves lánya érdeklődne felőle. A kérdésben a Durex úgy látszik egyértelmű állást kíván foglalni. A napokban kezdték el linkelni a Google Videora feltöltött rövid reklámszpotjukat, amelyben a csokoládé ízesítésű óvszer egyértelműen a nyerő, a bárány is megmondhatja. (Habár állítólag szopós bocival az igazi, benne még megvan a természetes reflex. Különben is, ki érti ezt az egészet, nyalókát sem csomagolással együtt eszi az ember!) Aki esetleg kételkedne a csokigumi elsöprő sikerében, David homoszexuális érzelmekkel átszőtt blogjában elosztja a kételyeket:
A flavored condom unrolled over the four fingers of a hand (not including the thumb) can allow for mouth exploration and flavor feeding. [...] For fun, try rolling the condom on your partner using your mouth. But be careful not to swallow it!
Terhelik a népet, argentín könnyek már nem módi, barátok között sem dívik, kódokat fejtenek esténként, tudja, amelyikben a nyíltkulcsú titkosítást mint amerikai hadititok skiccelte táblára a zseni, amelyikben egy számokkal csordultig telt A4-esre csak pillant, rögvest lányregényt sző belőle, amelyikben a Rossz mindig tudja a CIA ügynökeinek mobilszámát, meg amelyikben az évek óta kőrözött gyilkosok a bűntett helyén hagynak fecniket címükkel, csakhogy végre elkaphassák őket.
Érdekes, hogy a magyar médiának egyetlen épkézláb megnyilvánulása a libanoni háborúról, hogy valami magyar ott ragadt, aztán kimenekítették. Olvassa el a média kurva Holocaust készül bejegyzését.
A Király TV is nyújt blogszolgáltatást, hogyne, Kultúrház alatt, kiemelném a legolvasottabb naplót. Ők írták róla ezt, nem holmi blogger keveri csak a szart.
És most, reklám!
A nevelést korán el kell kezdeni, gondoskodó szülő meg is tesz mindent, csemetéjét jó erkölcsre, tisztaságra nevelje. Ez utóbbiban lehet hasznos segítség számára a szerkesztőségünk által nagy népszerűségnek örvendő szemét zsákmacik. Ugye Ön is szívesen megtömné őket? Ha még nem iratkozott volna fel a csodakalendáriumunkra, bizonyára arról sem értesült, milyen breakbeat móka várja szombaton az A38-on!
Bágyadt szemeid fürkészik a süket mélyfekete éjt, szorgosan sutolod törülközőbe csavart testét, nem szabad aludnod, párbajra hívod magad, verset szavalsz belül, barchobázol, bármit, tárgy?, csak nehéz pillád mereven tartsd, és amíg azon gondolkozol, vajon mit tehetnél, ébren tartanod magad, már észrevétlen álmodban fejtegeted ezt, szekundomokra meg percekre, sietve feszíted ki szemed, de hisz nem is aludtál!, bóbiskoltál sem, csak egy pillanatra hosszabban ragadt le a szemed, így nyugtatod, nézed az órád olykor, vánszorog csak nem a perc, annyi sem telik, lekéstétek a vonatot?, így kérdi, le, hangzik a kényszeredett szó, tessékel minket kocsmába, szuszog már édesen újra, hozok teát, kólát, meleg van, jól esne az alvás, üvölt a Pákó, automata zenegép, távolinak hat csupán, mint induló az alvásra, valami egészen más világból szűrödő fura zaj, hívod őket, boklászik a sok részeg, azért csak jönnek egyszer, háromra együtt a csapat, jól esik látni, már álmos sem vagy, böködöd is melletted, hé Dani!, ne aludj, bazmeg, de csak addig lökdösöd, míg végig nem fekszel, megszólal a síp, tiketeket a hasadra teszed, majd szőke fürtjeibe fúrt tekintettel merülsz önfeledt álmodba, két óra élet, csak úgy szívja magába tested.
Az arcade mint skatulya a számítógépes játék világban igen tág fogalom. A kifejezés története a játéktermekig kalauzol vissza minket, ahol a pénzbedobos masinák teremtették meg az ún. árkád irányzatot. Ördögi kör. Az első ilyen játékok többnyire a korunk társadalmának agresszításáért felelős, messzemenően elítélendő lövöldözős fajtából jöttek, de a flipper is tarolt, meg kell hagyni.

Szerkesztőségünk első igazi arcade élménye a Golden Axe-hoz köthető. Tudja, a lovas, a törpe meg az amazon csaj. A minap futottam bele egy hasonszőrű játékba Beats of Rage kódnéven, aminek ihlető forrása az eredetileg SEGA-ra íródott Streets of Rage, de mivel annak negyedik része soha sem látott napvilágot, a Senile Team úgy döntött, kedvencük szellemében elkészítik a folytatását. Az eredmény nem lett rosz, sőt, elérhető PC-re (DOS, Windows és Linux), ill. további temérdek konzolra (Dreamcast, Playstation 2, Xbox, GP32), de van palmos kiadása is. A hivatalos közlemények szerint a grafikát a csapat a King of Figthersből lopta, ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk, ifjonti korunkban mi Plus 4-en toltuk a Punchy-t (vagy amit a család angol míveltség hiányában csak puncinak nevezett), jobb időkben pedig Mission Impossible és Lizzard volt a hétvégi vígadalom tárgya. (Töredelmesen be kell vallanom, hogy később édesapám hosszasan taglalta a BASIC rejtelmeit is, a for ciklus jelentőssége semmiképpen sem fért a fejembe, hasonló esetekben Önök kérem vigyázzanak, nézzék meg hová jutottam.)
Na de vegyük akkor le a polcról a Beats-et, és nézzük miből élünk. Egy jóseggű vagány csaj (Mandy), robosztus tuskó (Max) és mangalány (Kula) karakterei között választhatunk. Elvileg támogatott vezérlőként jelenik meg a joystick, azonban a linuxos verzióból kihagyták ennek a teljeskörű támogatását, pedig szerencsétlen funkcióbillentyűk már is is lötyögnek. A Beats of Rage menete a szokásos, ügyeljünk a bokrokban elrejtett életekre, a program instrukciók menüjében pedig a szereplők trükkjeit tanulhatjuk meg satöbbi.
Az Ubuntu alatt tesztelt linuxos verzió csak a bináris klienst tartalmazza, az adatfájlokat az eredeti verzióból kell beszereznünk (töltse le innen). Go create!
Friderikusz folyó műsorában az aktuális oktatási törvényjavaslatok és határozatok kérdéseiben ütköztették a pedagógusok szakszövetkezetének elnökét és egy szociológus úrat, akinek nevét inkább nem jegyezném, mert nincs is. Az ember van, hogy tévesen fogalmaz, még tévében is előfordulhat ez, de amikor következetesen faszságot mond, akkor előbb-utóbb kibújik a szög a zsákból. Hivatkozott a PISA-ra is, és az ottonülő megtudhatta azt is, hogy a tanárok egyre szarabbak. Különösebben érdekes ez a problematika annak az embernek, akinek az anyja tanító, nap mint nap kapja az élő egyenes közvetítést korunk felnövő nemzedékéből. Persze mondott okos dolgokat is, szerinte a szakszervezetnek az a célja, hogy a pedagógusokat védje, ekkor nekem is felcsillant a szemem, hogy tényleg, bazmeg! Érdekes tudomány ez a szociológia is, mindenféle szakállas emberek szubjektív szemüvegükön keresztül, száraz stasztitikai adatokra hivatkozva fejtegetik a világ értelmét. A szociológia lop egy kicsit minden tudományterületről, de valójában semmi egyedi, racionális alapja sincsen. És akkor egy ilyen faszkópé kijelenti, hogy kevesebb a gyerek, több a tanár, a PISA meg kihozta, hogy szarok vagyunk, ergo a tanárokban van a hiba. Iszunk egy felest?
Lennék én brazil, ehelyett kémények közt boklászom, úgy születnék annak, ontom a füstöt, izzadt testtel boldogan ráznám, nem a teknóra hanem, hogy tam-tam, latin seggek meg karnevál, fesztiválból is csak a berlini jut, de az is magyar módra. LF.
Kimeríthetetlen téma, Ön elítéli-e?, riport riportot követ, elemzők vitatják, fairplay meg előszabály, hadonásznak a szavakkal, egymást velük szurkálják, mondta a kommentárnok, a foci mindenkiből előhozza a szenvedélyeket, ő mondta azt is, a játékos feljavult a mérkőzésre, még szerencse, mi lett volna, ha csak felépül, tehát elítélik és mellette állnak, ő látta, ott volt, a másik nem, de jobban tudja, elítéli mert joga van, vajon kinek, kinek van joga elítélni, mert ő olyat soha nem tett, nem tett olyat soha, mit bánt, pár nappal később megbánt, ő tökéletes, szegény Zidane meg csak ember, kétórányi feszültségben elvesztette a fejét. LF.
Ha festő lennék, sprőd ecsettel mázolnám vászonra, ahogy Adrián négykézláb akar átmászni a korlátok alatt a szlovák határon. Az ember mit tehet, ha nincs mit írni, ollóza septében mit mások, van aki blogot is tett erre fel, ld. Homár. Bírálat jeligére érkezett tegnap, rajongói levél. Nézd csak.
Hi!
Az oldalad és Te egy kalap szar vagy. Nincs indoklás, hogy miért. Nem tudnád felfogni, mert az agyad helyén is csak a beled egyik ikercsatornája tekereg. Tehát ott is szar van.
Írnám, hogy kitől, de az lemaradt, büszkén, hogy ő h4x0r, az én email címemről jött. De persze Thunderbirdből küldte, szerencsétlen, volt vagy két perc, míg csinált a címemre külön postafiókot, hogy felvághasson, vághatott volna inkább, ha ismeri a telnetet. Cacsi.
Sziasztok! Az Infected Mushroomtól szeretném küldeni a Cities Of The Future c. számot, és küldeném minden rádióhallgatónak! Köszi, heló!