Tizenegy óra, kapcsoljuk az ötös stúdiót.

Kozári Hilda nagyvárosi szag installációja sajnos itthon nem tárulkozik a nagyérdemű elé, pedig kiváncsi volnék milyen illat lengi körül az ember fejét, amikor beledugja a Budapestbe. Vajon milyen arányban osztozik a teren a korzón sétáló turistának jutó sűlthússal vegyített friss Duna szeléből, a csóri munkás Balzac utcájával szemben. Ez utóbbi csöppnyi újlipótvárosi színteret javasolnám kitüntetni, mint a magyar főváros legbüdősebb utcája.

A kutyaszar sorscsapott népünknek már mi az, semmi, még ha raknak is mellé ember ürüléket, hetykén nyakon öntik húggyal, a jól menő butikok gondosan fel is higítják mindezt felmosóvízzel, hadd tocsogjon benne nyakig a magyar, és ha még mind ez nem venné el a kedved, hogy gyaloglás közben burkold be a napi adagként kitűzött lekváros táskát, akkor váratlan megcsapja az orrod az a szag, amit mindezen egylet hetek óta a tűző napon erjedésének indult bűze okoz. Én szeretlek, Budapest.